Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Áll a bál - Darkó István: Görögtűz

čsésebb életkörülmények között, mint te. .. Mondhattam volna én azt az én kedves barátomnak azelőtt, hogy szervusz? ... Körülnézett a kályha körül ülőkön, és az öregember vállára tette a kezét. Meghatódva nézett hol a feleségére, hol az Öregemberre. Hirtelen a lányához fordult: — Most megértem az egyetemi hóbortjaidat is, Eszter .. . Az élet, igen, az egészen más, mint a róla alkotott fogalmaink. Ezeknek a fogalmaknak a leple néha, nagy bajokban, csapásokban lehull, és akkor az ember meglátja alatta az igazi, mezítelen valóságot. Megmarkolta az öregember kezét, és táncoló szájjal feléje suttogott. .Mindnyájan meghatódva figyelték. Öklével aztán megdörzsölte a szemét, és buzdítóan fordult hallgató feleségéhez: — Ne búsuljon, kedves, áthozzuk a nyugágyat, azt szerencséra elöl hagytuk, és itt, ebben a jó melegben, Gáspár barátoméknál fogunk éjszakázni. Maga szaladt le, és a fiú segítségével áthozta a nyugágyat, a takarókat és még néhány szükséges holmit. Kabátokat hármuk számára, párnát a felesége feje alá, nagy bundát, amelyet a nyugágyra terített. A nagy szőke aszszony fáradtan hevert végig a kinyitott ágyon, közel a beteg ágya mellett. Egy darabig forgott és sóhajtozott, a férfiak beszélgetését, a cammogó vonat ütemeit hallgatta, aztán tagjait és belsejét jótékony meleg járta át, a csöndesen pihenő öregasszony felé fordult és halkan megszólította. Élénk beszélgetésbe merültek, suttogva, hogy a férfiakat ne zavarják. Fontoskodva tekingettek a gyerekeik felé, mint két édesanya, akik gyermekeikben közös beszédtárgyat találtak. Az alispán hangja néha áttört a kerekek zaján: — Azt mondom én neked, Gáspár, hogy megérdemeltük a sorsunkat. Én mondom neked ... Az öregember boldog hangon bizalmaskodott vissza: — Igazad van, méltóságos uram, tökéletesen igazad van ... Az éjszaka gyorsabb iramban szaladt szembe a vonattal. 114