Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Háber Zoltán: A munkásszinpad és technikája

kifejezze, hanem hogy a vers ütemének megfelelően kidomborítsa a szó harci jelentőségét, s lényegének, belső tartalmának megfelelő kihangsúlyozását adja. Ezek a mozgókórusok minden alkalommal, szóban és ritmikában is, a harcot szolgálják. Nem olyan mozgáskórusokról van tehát szó, amilyeneket pl. a szociáldemokrata munkásakadémiák rendeznek, mert ezek a csoportok azoknak a gépeknek a mozgását másolják, amelyek a kapitalista rendszerben az elnyomás eszközeivé alakultak! Márpedig csak ott lehet osztályharcos a gépek mozgását játszó mozgókórus, ahol a gépek a kollektív termelés szolgálatában állnak, ahol a gépipar kifejlesztése vezérvonal, ahol szocialista építés folyik. Az elnyomott proletariátusnak nem gépi, de harci kultúrára van szüksége. A mozgások felépítésénél, technikai beosztásánál elsősorban a vers tartalmának szem előtt tartása a legfontosabb. Ahol a vers harcot, lendületet tartalmaz, ott a mozgások előre fejlődnek, vagy kiszélesülnek különböző karmozdulatokkal vagy testtartásokkal. Ott, ahol a vers megtorpan vagy kérdést mutat fel, ott a mozgás hátrafelé irányul. Ennek a hatása a hallgatóság között nem is marad el. Ha a kórus például ezt kiáltja: „Ki a börtönből a munkásvezérrel!", ugyanekkor a kórus tagjai maguk közül az egyiket a magasba lendítik. Amikor másodszor hangzik a jelszó, a hallgatóság ütemesen ráfelel: „Ki vele!" Vagy: „Cél a tőke! vigyázz! tüzelj!" — mondja a kórus, és az újrázásnál (vagy vannak esetek, hogy azonnal) rávágják a hallgatóközönségből: „Tüzelj!", méghozzá a kórus tagjaihoz hasonlóan felemelt kezekkel, mintha máris le akarnának sújtani. Vegyünk egy másik példát. Egy munkanélküli ifjúmunkás áll a dobogón. Üres óráiban verset írt a munkanélküliek harcáról, ezt szavalja. Minden szakasz végén felcsattan a jelszó: „Munkát! kenyeret!" Ezt 300 munkástorok ismétli vele, sokszor percekig is. így megy ez, míg a vers végére nem ér, közben szüntelenül csattog a terem: „Munkát! kenyeret!" Még érdekesebb a tömeghatás az árnyszínház esetében, bár olykor nem azonnal hat. — Maga az árnyszínház az osztályharcos tömegkultúrába való bekapcsolódása révén elérte, hogy az „eredeti" fílmutánzat-szórakozásból harci kultúrává lett. Lényegében az árnyszínház igen egyszerűen és praktikusan végzi feladatát, s kevés tanulást kíván. Itt is kórusok adják a hangot. A szereplők azonban olvashatják 371