Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács károly: A szürrealizmus bírálata

tatta ennek a cseh irodalomban Záviš Kalandra, aki már a vita kezdetén felvetette a kérdést: mi a valóságfölötti a szürrealizmusban? A bírálat keresztülvitelében azonban az elhangzott szavak felületes értékelésére s az egyes marxi szavakkal való ugyancsak felületes egybevetésére szorítkozott. Ezzel a különben nagyon gyanús felületességgel el is jutott a szürrealizmus megértő és békülékeny bírálatától annak védelmezéséig. Ezért nem egyes kijelentések alapján, hanem a szürrealizmus álláspontjának dinamikus, a társadalmi valóság teljességében való elemzésével kell megvizsgálnunk mibenlétét. Nemcsak azt kell néznünk, hogy egyik vagy másik mondat mennyiben helyes vagy helytelen? Ki kell kutatnunk, hogy a szürrealizmus gyakorlata alapján mennyire hihetünk ezeknek a mondatoknak. Saját, maga teremtette tényein kell megvizsgálnunk, mennyiben teszi magáévá vagy veti el a dialektikus materialista kutató és megismerő módszert, s a társadalmi jelenségek történelmi materialista szemléletét. Már idéztük a második szürrealista kiáltvány ama mondatát, amely bejelenti a szürrealizmus „csatlakozását a történelmi materializmus elvéhez". A szavak kielégítők és megnyugtatók. A tények azonban egészen mást mutatnak. A szürrealizmus a történelmi materializmussal szemben már kiindulópontjában tagadja a „tett" döntően elsődleges voltát. Az emberi psziché, az álom, a csodálatos, a képzelődés jelenti számára az élő életet. Ez a valódi létezés, amely „az élés és az élni megszűnés képzeletbeli megoldásain túl" kezdődik. A szürrealizmus előtt a képzelődés szeszélyei („les caprices de ľimagination") alkotta valóság képezi azt a valóságos alapot, melyre alkotásai felépülnek. Ezen a tényen nem változtat semmiféle elvi nyilatkozat és semmilyen kibeszélés. Ha nem a tanulmányunk első részében felhozott idézeteket tekintjük, hanem átböngésszük a szürrealista gyákorlat területét mondatról mondatra, képről képre, szoborról szoborra, úgy egyre határozottabban kristályosodik ki bennünk ez a bizonyosság. A szürrealizmus fintoros gesztussal hárítja el magától a valóságot. Akár menekül előle a szexuális emóciók csiklandozó légkörébe, akár fantasztikus álomszerüséggel kíséreli meg pellengérre állítását, mindenképp a fíliszterség álomvilágába éli bele magát. Lehet, hogy a „nyugati civilizáció" hanyatlásától megundorodott fíliszterség ez. Mégis, előttük „a szenvedő emberiség létezése, amely gondolkozik és a gondolkozó emberiségé, amelyet elnyomnak, szükségszerűen élvezhetet323