Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács károly: A szürrealizmus bírálata

len és emészthetetlen kell hogy legyen". (Marx: Levél Rugéhoz.) A szürrealizmus a „csodálatossal" veszi magát körül, amelyen kívül „nincs szép", s amely egyedül képes valódi dolgok (choses réelles") létrehozására. A szürrealizmus vonakodva, félőn vagy hivalkodó brutalitással, de mindenképp meg nem értéssel emelkedik ama valóság fölé, amely fojtóan öleli körül a ma emberét. Húzódásában még azt a tényt is figyelmen kívül hagyja, hogy a történelmi materializmus számára viszont éppen ez a megvetett, „valóságos dolgok" létrehozása képtelen történéssorozat jelenti a végső fokon meghatározó valóságot. A szürrealizmus öntudata nem a „tudatos lét", hanem az ember valóságos életfolyamatától elvonatkoztatott, álmodó tudatalattiság. minek következtében nem ismeri fel a szavak és tettek közti ellentmondást. Karel Teige méltatlankodva utasítja vissza a valóságmegvetés vádját, és radikális fordulattal védekezik: „Azt mondjátok, hogy a szürrealizmus tagadja a valóságot. Igazatok van annyiban, amennyiben a revolúció is tagadja a valóságot." (Idézi K. Konrád.) Breton pedig arra mutat rá, hogy a szürrealizmus „összekötő kapocs" létrehozását kíséreli meg az „álom és ébrenlét" közt. Hasztalan olvassák fejükre — tények alapján — a valóságtagadást, ők továbbra is hangoztatják, hogy ma az ő alkotó módszerük az egyetlen elképzelhető dialektikus realizmus. Hiszen „létezik az emberi szellemben egy pont, amely előtt valóság és nem-valóság, múlt és jövő" stb. „megszűnnek ellentétek lenni". A szürrealisták ezt a pontot ragadják meg, hogy abból kiindulva hidalják át az ellentéteket. Nem vitatható, hogy az álom és az ébrenlét (a reális életfolyamat) a dialektikus gondolkozás előtt egyáltalán nem ellentét, hanem egység. Csupán az a kérdés, hogy melyiket tartjuk hús-vér valóságnak. meghatározónak? Az ébrenlétet-e, mint a dialektikus materializmus állítja, vagy pedig az álmot (eszme, idea, isten), mint ahogy azt a különböző árnyalatú idealista filozofémák teszik. Fontos és idevágó kérdés ez. Hogy tisztázhassuk, érdemes a Teige-féle revolúciós radikalizmust és a szürrealizmus dialektikáját közelebbről szemügyre venni. Nézzük mindenekelőtt, mit értünk radikalizmus alatt? Marx szerint „radikálisnak lenni azt jelenti, hogy a dolgot a gyökerénél fogjuk meg. Az ember számára a gyökér pedig maga az ember." (A hegeli 324