Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Forbáth Imre: Magyar költő Prágában

muzsikán, a Švejken és Čapek egy-két színművén kívül mást nem ismerünk belőle? Én a legtermékenyebb eseménynek éppen népek és kultúrák egymásra találását tartom! Mérhetetlenül tágul a szellemi horizont, ha párhuzamokat tudunk vonni, hiányokat és többleteket összevetni, ha egy olyan finom és élő mérőeszközön, mint egy másik fejlett nép kultúrája, lemérhetjük a magunkét. Még alig tudtam valamit csehül, mikor már mágikusan megejtett a cseh költészet. Mikor még csak sejtésesen kapaszkodtam Mácha A/ű/ysának imaginativ soraiba. Hlaváček szimbólumaiba, Gellner anarchikus és Jiří Wolker mély érzelmű, humanisztikus strófáiba. Majd olvasni kezdtem Komenskýt, Havlíček-Borovský szellemes polémiáit, Božena Němcová klasszikus prózáját, a cseh biedermeier kispolgári, üde realistáit, Březina misztikus, csillagfényes költészetét és Bezruč Sziléziai dalait, melyek sötétek és kemények, mint a kőszén r— és kezdtem otthonosan érezni magamat. A cseh történelem tanulmányozása pedig, melyet addig csak a magyar középiskola groteszken torzító előadásából ismertem, egyszerre megmutatta nekem a cseh nép igazi arcát és mentalitásának mély forrásait. Egy nép — mondottam —, amely egyszer a világtörténelem központjában állott a legnagyobb szabadságharcos mozgalmak egyikével, a huszitizmussal, nem lehet jelentéktelen! S valóban, a legjobb cseh rétegek mentalitása ma is ennek a nagy forradalomnak legszebb hagyományait ápolja: lelke mélyén valamennyire táborita ma is. Komenskýnak nagy öröksége is frissen és töretlenül él a lelkekben. A haladó szellemű tanítók és tanárok egész légiója ápolja és terjeszti a humanista pedagógia világszemléletét. Ősi szabadgondolkozó, emberbarát, antiklerikális és demokrata ösztönök működnek kiirthatatlanul a nép nagy tömegeiben. Sehol a spontán szabadelvűségnek, gátlástalan megértésnek és természetes demokratizmusnak annyi szép megnyilatkozásával nem találkoztam, mint éppen csehek között, és nemcsak az elitjénél, hanem magában a népben, és legerősebben kifejezve a nagy szabadságharcos hagyományok hű örökösénél, a munkásságnál. A cseh kultúra talán nem olyan eredeti, olyan zseniális, mint a magyar. De feltétlenül szélesebb, szervezettebb, civilizáltabb. Nagy előnye egy társadalom kultúrájának, ha köreit az úri kaszinók dzsentriüvöltése nem zavarja, és nem szabdal bele vad szoldateszka fringiája. Hiányzik ugyan a cigányzene édes-bús kesergője és szilaj csárdása, de kárpótlásul nem hallani a jobbágysorsú zsellérek jajkiál60