Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Forbáth Imre: Magyar költő Prágában

gólem Lőw rabbijának sírjával) és mind a szakállas kabalisták nem győitek volna meg a sajátos prágai zsidó őstípus létezéséről. Sokkal inkább ismeretségem és hosszú beszélgetéseim Mirsky sziluettművésszel, kinek a zsidó lélek gyökereiből nőtt vadbozótos gettómiszticizmusa a művészet számomra ismeretlen ősforrásait nyitotta meg. Más a kultivált zsidóság arculata. Renne megtaláltam azokat a gyors, ötletes fintorokat, tréfás grimaszokat és páratlan rutináltságú szellemi mimikát, mely egykor Prágát a zsidó értelmiség egyik európai központjává avatta, uralkodásra hivatottan a Prága—Berlin sugarú kör területén. Prága termékeny szülővárosa sok világhíressé vált zsidónak. Innen hordták szét a világba Prága klasszikusan korrekt németségét, barokk humorát és minden hájjal megkent okosságukat. És Prága volt — el ne felejtsük! — a német zsidó smokkság székvárosa is. Az Arco kávéház irodalmárai például húsz év előtt erről voltak Európa-szerte híresek. Ott Gautama Buddha s El Greco fényben föltámadó Krisztusa randevút adtak Dalcroze-nak s az orosz Kék madárnak, ki viszont Kari Kraus-citátumok vállán csicsergett Nietzschéről egy zsidó vicceket mesélő atom teoretikusnak. De a buddhisták, szalonkommunisták, a Kameraden der Menschheit" és „

Menschheitsdämmerung" revoltáns költőire papájuk textilüzletéből busás apanázs áldása hullott. Később, hírben és súlyban gyarapodva, megszűntek zokogni az Emberiség kebelén. Prága, az igazi Prága azonban cseh város! S ez a cseh Prága hasonlíthatatlanul érdekesebb és értékesebb, mint a zsidó vagy a német. A zsidó Prága inkább csak kolorit, egzotikum, a német pedig (melyre itt nem térek ki) végül is csak provincia, egy kis öble (ha nagyon értékes is!) a német kultúróceánnak. De a cseh Prága központi motorja egy nagy értékű, intenzív kultúrának! Sajnálom, és bizony ki kell jelentenem, szégyellem azokat a magyarokat, akik éveket töltöttek el Prágában anélkül, hogy közeledtek volna ahhoz a számunkra olyannyira idegen s a miénkhez mégis sokban hasonló kultúrához. Hiszen mi is kis nemzet tagjai vagyunk, mellyel a világ mostohán bánik, alig tud többet rólunk, mint hogy paprikát evő és csárdást táncoló vad nép vagyunk. A művelt nagyvilágban minket, sajnos, nagyrészt csak export-drámaíróink, operettszemetünk s egy Körmendi és Földes Jolán regényei reprezentálnak. Nem vagyunk-e jócskán felületesek és hóbortosán nagyképűek, ha beszélni merünk a cseh kultúráról, amíg pár közhelyen, cseh 59