Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Szlovenszkói küldetés:1938

„A politika mindannyiunk dolga lett, mert oly közel ért hozzánk, hogy arról a múltban senkinek soha fogalma sem lehetett — valósággal a körmünket égeti. A politika ma az emberiség és humánum kérdése lett. Meggyőződésem, hogy az a költő, aki ma emberies állásfoglalás dolgában az embernek a politikában felvetett létkérdésére megtagadja a választ, a szellem terén is elveszett ember." Julien Benda, aki épp a szellemember primer politikai szereplését bélyegezte mint az „írástudók árulását", ma eleven és tudatos cáfolata önmagának. A fasizmus infantilis valósága annyira és oly mértékben tépte fel a szemét, hogy ma már kereken azt indítványozza: ne fogjunk kezet azokkal, akik a barbarizmussal szimpatizálnak: „Ha a tisztességes emberek az egész világon ezt cselekednék, akkor ez, nézetem szerint, nem tévesztené el hatását." Ami ma erkölcsi korparancsot jelent egy Mann-nak vagy Bendának, az talán nekünk is mondhat valamit. Ha ezek a mindenki által elismert szellemértékek az antifasizmus síkján élik meg teljességgé írói küldetésüket, és bontják aktív erővé humánum tudatukat: akkor ez nem lehet véletlen. A tespedtség, a kiszolgáltatottság, az elbűvölt dermedtség óráiban az antifasizmus a korszerű erkölcsi muszáj. Erő, mely erkölcsi ellenállásra aktivizálhat. De negatív erő, hallom az ellenvetést. A kétségtelen politikai eredményeket felmutató gengszterpozitivitással szemben a szellememberség dejénzív állapot, és így negatívterhes. De ez csak látszat. A fasizmus pozitív értékeket veszélyeztet, pozitív értékek védelme viszont nem lehet negatív program. Egy igazsággá terrorizált hazugsággal szembeni védekezés csak etikus lehet. A gengszterprogram, az ökölprogram a lecsapás pillanatában lehet pozitív, de kihatásában és következményeiben: negatív! Ahol az erkölcsi többlet: ott a pozitívum. Jusson eszünkbe, hogy az antifasizmus síkján olyan fogalmak nyertek pozitív értelmet, melyek eddig absztrakciók, illúziók vagy felemásságok voltak. A kiprovokált erkölcsi többlet láthatóvá tette őket, eszményeket, melyek azelőtt elvesztek a közöny, a megértetlenség, a gyanúsítás, sőt a gyűlölet homályában. A demokrácia ezen a síkon vált kinullázhatatlan történelmi tényezővé, ahogy a humanizmus is itt nehezült próbatétté. Az antifasizmus: demokrácia, már csak azért is, mert a Goebbelsek „kifinomult" demokráciaként prezentálták a fasimust: humanizmus, mert a nácizmus kinyilatkoztatott, büszkén vállalt és tudatosan valósított antihumánum; pacifizmus, mert a fasizmus háború és 47