Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Sziklay László: Költők a hegyek árnyékában

szláv birodalom is az álma, a hazai föld varázsa megkapja, megejti, nem bír elszakadni tőle. Egy évszázad múlva Martin Rázus, a modern szlovák irodalom nemrég elhunyt nagy munkása fejezi ki ugyanezt a gondolatot Argumenty című munkájában, amelyben fiához intézett tanításait foglalja össze. „Ezért van a hazai földnek sajátos íze és illata, és az ember mindenképpen felszabadultan tér vissza hallgatag erejéhez. Mást mond a folyó és az erdő, más mosolya van az ég felhőjének az otthon körül még akkor is, ha nem kastély, mégcsak rendes családi házacska sem, csak szétrombolt kunyhó." A „szent hely" fogalma sehol a világon nem olyan népszerű, mint nálunk, ahol a közös földhöz tapadó közös múlt mindörökre összekapcsolja az egyes népeket még akkor is, ha pillanatnyilag politikai vagy más erők elszakították egymástól. Kazinczy „ Vándor, szent, hová lépsz, e hely"-e éppúgy összekapcsolja a „hely" fogalmát azzal a szenvedéssel, amellyel a haza „törvényeiért kész vala veszni fia", mint Ján Kollár, aki szerint „vannak megszentelt helyek", ahová a Tátra fiai megilletődve lépnek. A történelem nagyszerűségét, amelyre a régi Hungária minden nemzetiségű fia megilletődve és büszkén tekint vissza, sokatmondó fenségességgel fejezi ki az a táj, ahol ennek a történelemnek sokszor szomorú, de önérzetet ébresztő eseményei lejátszódtak. Alig indult el a szlovák irodalom fejlődésének útján, máris szorosan kapcsolódik a hazai földhöz. A XVI. század széphistóriái, históriás énekei még nem ismerik a tájleírás színes, varázslatos hatását, de az események, amelyek szintén oly közeli rokonságot mutatnak föl a mi históriáink eseményeivel, történelmünk földjén peregnek le az olvasó szemei előtt. A szigeti várról, Érsekújvárról, Egerről, Divény és Zólyom ostromáról szóló énekek mind a közös történelemnek, véráldozatának a bizonyítékai — de talán a murányi várról szóló szlovák ének a legfényesebb bizonyítéka ennek a közös táj-, közös történelemgondolatnak. Ez az ének nem Széchy Máriáról, hanem Bazald Mátyásról, a rablólovag várúrról szól, de bevezető sorai: „Murány vára hatalmas sziklán áll, fehéren világít a hegyek közül, s bástyái merészen törnek az ég felé..." — nagyszerűen megmutatják, hogy a névtelen szlovák költő lantját ugyanaz a táj, ugyanaz a kép ihlette meg, mint a Gyöngyösi Istvánét, aki viszont ezt a képet oly sok 465