Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Sziklay László: Költők a hegyek árnyékában

SZIKLAY LÁSZLÓ Költők a hegyek árnyékában Mindenütt jó, de legjobb otthon — talán ez a közmondás fejezi ki a legjobban azt a fontos, döntő szerepet, melyet a szülőföld játszik az ember életében. Legelemibb, s éppen ezért: legszentebb érzései a szülőföldhöz kötik, s ha messze veti is a sors attól a tájtól, ahol született, könnyezve és sokszor megalázkodva tér vissza hozzá. Talán Ady A föl-földobott kő című verse érzékelteti a legjobban ezt az érzést. Akárhová vezet a sors, mindaz, amit érzünk és gondolunk, a szülőföldünkkel van szoros kapcsolatban. A költő életét, mindanivalóját, egész lelki alkatát a szülőföld élménye szinte döntő módon határozza meg. Nemcsak azért, mert költészetében mindig fel-felbukkan a vágyakozás oda, ahol bölcsője ringott, hanem azért is, mert a költő lelki alkatának legfontosabb tényezője: a kedély szoros összefüggésben van azzal a tájjal, annak a tájnak hangulatával, amely bölcsőjét ringatta. Különösképpen áll ez a Duna medencéjének költőire. A Kárpátok koszorúja alatt egységes szellem fejlődött ki, s ennek a szellemnek egyik legérdekesebb vonása: a röghözkötöttség. A Duna völgyének költője, akár magyarul, akár szlovákul, akár németül, akár más nyelven szólaltatja meg lantját, mereven és lelkesen ragaszkodik a földhöz, ahol született. Ezt az érzést, amelyet két igen érdekes motívum: a társtalanság Európa népei között, s az ebből következő értetlenség táplál, Vörösmarty Szózata fejezi ki a legszebben. „Bölcsöd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar" — ez a mondat minden magyar ember ösztönös érzését foglalja össze. De hozzátehetjük, hogy minden politikai ellentét és torzsalkodás ellenére minden itt élő nemzet ragaszkodását is. „ Valamikor bölcsője, majd koporsója az én nemzetemnek" — mondja a pánszlávizmus gondolatának apostola, Ján Kollár a Slávy dcéra előhangjában, s ha „Össz-Szlávia" gondolatát tűzi ki céljául, ha a Fekete-tengertől az Urálig terjedő egységes 464