Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Dobossy László: F. X. Šalda

ciós korlátokat, és lényegkérdéseket formulázott meg a Harc a holnapért című kötetben: irodalom és nemzet, irodalom és politika, irodalom és tömeg stb. viszonyát jellemezte. Majd az európai romantikával számolt le mélyre hatoló irodalmi arcképekben. A korabeli és korábbi cseh szellemi élet csaknem minden jelentős mozzanatára új fényt vetett, főleg mióta 1929-től kezdve teljesen egyedül írt egy nagy tekintélyű és széles elterjedettségű folyóiratot, a Šalda Jegyzőkönyvéi, melynek minden száma esemény és élmény volt. Az egységes rendszerrel azonban és az egységes rendszer applikálásával, a nagy művel mindig adós maradt. Nem rendszert alkotott, hanem önmagát formálta, önmagáért küzdött a harcban. Művész volt, óriási tanultsággal, mindent.ismerő tudással. Egyetlen állandó vágya volt: a saját egyéniségét teljessé, látóvá és értővé tökéletesíteni. Élete végéig megőrizte teljes szellemi és anyagi függetlenségét, mit ifjúkorában nyomor árán szerzett. A saját útján haladt, s amikor megvádolták, hogy „jobbra" tolódott, így válaszolt: „Közömbös nekem, hogy kihez közeledem és kitől távolodom. Nem élek légüres térben, hanem sűrűn lakott földön. Ezért tűnik némelyeknek úgy, hogy valakihez közeledem vagy másoktól eltávolodom. Nem, uraim, csak önmagamhoz közeledem, igazibb és mélyebb magamhoz, senkihez és semmihez máshoz." A végtelenség és az örökkévalóság vonzotta, és a halál árnyékában felmerült nagy kérdésekre keresett és adott válaszokat. Az irodalomban nem elméletek igazolását látta, hanem sorskérdések felvillanásait. Az érdeme tehát nem rendszeralkotás, hanem új irodalmi szemléletnek és főleg új kritikai stílusnak a megteremtése. Ezt a „rendszertelenséget" sokan hibáztatják is nála. Hibáztatják, hogy nem akart a cseh élet kormányosa lenni, hanem megelégedett az érzékeny iránytű szerepével. Mindent megérzett, mindenre pontosan reagált. Főleg a nyugati irodalmak fejlődését — nevezetesen a francia szellemi életet — kísérte lankadatlan figyelemmel. Sokszor már bántó volt nála ez a sznobsággal határos pontosság. Kulturális riporter szerepét vállalta, Kulturträger volt, és jelentéktelen francia költőcskéket elemzett. „Nyugatos" volt, és a nyugati kultúra igézetétől sohase tudott teljesen megszabadulni. Túlságosan sokat és szenvedélyesen olvasott, és a sok olvasásélmény néha elnyomta, elfedte saját mondanivalóját. Eklektikus volt és szellemi gourmand, aki nem tudta 460