Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Dobossy László: F. X. Šalda

lét legmélyén látatlanul és kínnal vajúdik. Šalda volt az, aki ezt az irodalmi öntudatosítást irányította. Irodalomtörténeti helye tehát ugyanaz, ami nálunk Ignotusé, azzal a különbséggel, hogy Šalda egyénibb és egyetemesebb gondolkodó, nagyobb tanultságú esztéta és módszeresebb kritikus. Talán megmaradt volna nemzedék-kritikusnak (s így irodalomtörténeti adatnak), ha egy tragikus élmény meg nem töri életét és új irányt nem ad gondolkodásának. 1899-ben ugyanis megbetegedett ez a harminckét éves, életerős, szép férfi, és egy esztendeig feküdt a halál árnyékában. Felgyógyult ugyan, de egészséges nem lett soha: élete végéig dolgozószobájához és íróasztalához kötötte őt gerincvelőbetegsége. Kiesett az emberek társadalmából: a könyvek világába fúrta be magát. „A tavaszt és a nyarat is papírok mellett töltöd. Balga! Már kísértet vagy csak, nem ember." Bezárultak előtte a társadalmi érvényesülés lehetőségei: minden energiáját a szellemi önkifejtésre összpontosította, s egész határtalan életvágyát írói aktivitásra fegyelmezte. Egyéni élete megszűnt, csak gondolatokban élt. „Nem akarok boldogságot, alkotni akarok." Soha ennél teljesebb és szebb rekompenzációt! Kisszámú, de komoly értékű, bár túlzsúfolt tematikájú szépirodalmi munkáinak is állandó problémája a halálélmény. Hadjárat a halál ellen — mint egy komédiájának címe is jelzi. Leszámolás az életnek ezzel a legősibb veszedelmével. A betegség kivetette őt az emberi környezetből, és az örök dolgok világába emelte. Gondolkodása elmélyül és kiszélesedik. A halálélmény élete végéig kísérti. „Csak vendég vagy e földön, semmi több." A halál lehelete azonban az élet és az élés démoni vágyát is fölébreszti benne. S a századforduló előtti szubjektív idealista, ki közel állott Masaryk szociológiai gondolkodásához, most az érzéki élet filozófiáját hirdeti, az irracionális lét elemi jogait, ősi törvényeit. A teljes élet megértésére törekszik; látni és kifejezni akarja azt, mi megközelíthetetlen, s mi mégis elemi irányítója cselekvésünknek, mi ösztöneink kusza szövevényei közt lappang. Joggal írhatta közvetlenül halála előtt egy vitacikkében, hogy Bergson előtt bergsonista volt Csehországban. (Ám — tegyük hozzá — minden jel szerint Nietzsche erős hatása alatt.) Természetes, hogy az irodalmi alkotástól is ezt a maximális teljesítményt váija: kifejezni az egész életet, a teljes valóságot, 456