Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Dobossy László: F. X. Šalda

DOBOSSY LÁSZLÓ F. X. Šalda Meghalt 1937. április 4-én, hetvenéves korában. A legnagyobb kritikus volt, kit a cseh irodalomtörténet ismer, egyénisége messze túlnőtt hazájának és kis nemzetének keretein, és egyetemes méreteket öltött. Nemcsak új kritikai stílusnak és új esztétikai szemléletnek volt a megalapozója, hanem egészséges közéleti morálnak is. A művészetet úgy fogta fel, mint a teljes élet kifejeződését; amikor tehát az irodalmat kritizálta, a teljes életet értékelte, mérlegelte, ítélte meg és ítélte el. Puritán ember volt, majdnem aszkéta, ki soha nem hajhászta a sikert vagy az elismertetést, és soha nem törődött az önadminisztrálással. Ezért a külföld nem is ismeri őt megfelelőképpen. Rövidesen azonban világnyelveken is megjelenik életművének a legjava, s kivívja azt a megbecsülést, mit Salda sohasem keresett, de mit teljesen megérdemelt. A világirodalom legnagyobb kritikus-gondolkodóinak a sorába fogják őt felemelni, azok közé, kik nemcsak kommentálói voltak a szellemi fejlődésnek, hanem irányítói is, nagy alkotó egyéniségek. Salda negyven éven keresztül küzdött, vezetett, irányított. 1892-ben lépett fel, s úgy indult, mint egy új irodalmi nemzedék kritikus úttörője, elsősorban irodalmi-esztétikai teoretikusa. A kilencvenes éveknek ez a nagy nemzedéke ugyanazt a belső forrongást hozta a cseh életbe, amit néhány évtizeddel később a nyugatosok robbantottak ki Magyarországon. A cseh élet minden terén fordulatot jelent ez az évtized: a politikában a realisták fölfogása tört felszínre, a közéletet egyre eredményesebben Masaryk irányította, a művészetekben pedig — s főleg az irodalomban — egyre erőteljesebb az új európai irányok térhódítása, az impresszionizmus és a szimbolizmus. A cseh szimbolizmus szerepe ugyanaz, ami nálunk Adyé és a Nyugat-nemzedéké: felemelni a kis nemzet szellemiségét az európai kultúrába, tudatosítani, felszínre hozni és kifejezni azt, ami a nemzeti 455