Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom

Mikszáthból ismeri, Mikszáthból, aki a mai Szlovenszkó sajátos népi kavargását, társadalmi világképét, lángoló és meddő életérzését modern értelemben először fejezte ki. Úgyhogy a szlovák elbeszélők antológiája, mely szintén nemrég jelent meg Budapesten (Franklin kiadás), tulajdonképpen csak nyelvi és írói árnyalat különlegességeként hat, a mondanivalón elömlő hangulat nem ismeretlen a magyar előtt, nem külföldi, úgy rémlik, régóta ismerjük, sokszor szakasztott olyan, mint a népi magyar. A történeti magyar létforma hangulata ez, ami különösségként hat a csehek számára, sőt a hosszabb szlovenszkói tartózkodás majdnem átvéteti velük. El kell olvasni például Čapek egyik ismert regényét, a HordubalU ahol a sajátos emberi sorsprobléma csak a cseh olvasónak különös és megdöbbentő, a szlovák vagy a magyar hétköznapi történetet érez, úgy teszi le, mint a halász az ő tópartjáról festett olajképet: ismerem, nem érdekes! 2 Erről az irodalomról, a csehről meg a szlovákról nyilván épp ezért, a felvethető és apró részletekig tisztázható összefüggések és kérdések miatt ideje volna magyar könyvet írni. Ezt a szükséget nem pótolhatja egy antológia bevezető tanulmánya; az esszé csak figyelmet ébreszt és tájékoztat. S ez az antológia nem irodalomtörténeti olvasókönyv, semmi teljesség benne. A kortársak egymást mutatják be, úgy, ahogy az érzés közössége, a forma rokon kényessége, a stíl hasonlatos játéka, a gondolat és cél azonos szolgálata kiemelte őket a figyelő magyar írástudó előtt. A cseh és szlovák irodalom egyes jelenségeit itt nem is lehet végig bemutatni, hely sincs hozzá. Azonban egy rövid értékszemle a két irodalom fejlődését felvázolhatja az olvasó előtt, s néhány jellegzetes fordítás éreztetheti az egész irodalom áramát. Ez volt a célkitűzésűnk, amikor az antológia anyagát barátaimmal kezdtük összegyűjteni. Az olvasó nyomon követheti, hogyan fejlődött ki s milyen körökben kering e század irodalmi árama a cseheknél és a szlovákoknál. Tehát arról a korszakról van szó, amikor a csehek társadalmi és politikai törekvései s eszmei világa, miként a magyar is, európai történeti asszimilációját befejezte, s most újból, új formában önállósodik. Nem úgy a fiatal szlovák, a két szellemi forma között keletkező, forrongó, korántsem nyugodt rétegezésű s a csehvel szemben aktívabb és népibb, de zökkenőbb jellegű sorsalakulat. 444