Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom

tott. A német vagy osztrák elcsavaró ös-közlés pontosan kinyomozható mindkét oldalon; szerepének akár százéves jubileumát ünnepelhetnék meg mostanában. A közvetlen megismerés a két szellemi forma között csak néhány éves, nagy akadályokkal küszködik, s még mindig nem érkezett el igazi létformájához. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az új nemzedéknek itt is, ott is sikerült már az a priori beállítottságot, melyről a vezető nemzedék ítéleteiből ma is értesülhetünk, széttörni. Ebből a munkából a csehszlovákiai magyar írók is kivették a részüket. Mindkét nép literátorai elmondhatják, hogy irodalmi tudatuk legfrissebb anyaga bizonyos mértékben a szomszédok alkotásaiból is való. De a szellem, mely csak árnyékként jár a gazdasági és politikai megismerés mögött, nem képes önálló kezdeményezésre még ezután sem. Az összekötő szálak tagadása ma minden oldalon divatosabb, mint a dicsérete. Nem tudjuk élesen elválasztani a közügyet a politikától, a kettő különös módon azonosult a Duna-tájon, s úgy tűnik fel, manapság Európa olyan vidékein is, ahol a középkor óta ádáz ellenzékiségben állottak egymással szemben. Holott erre volna szükség, a szellemi munka függetlenségére, s egyszerre tisztább kép tárulna elibénk a mai zűrzavaros, gyerekesen s reakciósan autarkikus, csereüzletre alapított s nemzeti kompenzációkban élő baljós valóság helyett. Zavarba jön majd egyszer az innenső meg a túlsó parton is a jámbor olvasó, ha e kapcsolatok valóságáról és visszafelé szóló érvényességéről hallani fog. Mert mélyebbek és szervesebbek voltak ezek a dunai magyar—francia és magyar—olasz érintkezések. Hisz nem a levegőn át vezettek el a szálai, hanem a föld és a nép százados izmú érdekközösségén át, a sajátos magyar történelmi alakulás országútjain és hajszálcsövein keresztül. A cseh és a magyar szellemi lét között ugyanis ott volt és ott van a szlovák népi valóság, a közös égtáj és közös tájékozódás megtartó, átömlesztő magatartása. Aki ezt a könyvet végiglapozza, lehetetlen nem éreznie, hogy a régi Ausztria mögé rejtett s csak ipari és kereskedelmi, újabban politikai tehetségéről jól ismert cseh létforma együtt lélegzik az európai létforma nyugati részével. A legnyugatibb szlávban semmi sincs például az orosz lélekből, az orosz irodalom alig volt valami hatással a csehre, amelyikben tüstént történelmi szereplése hajnalán tudatossá válik minden európai szellemi és erkölcsi erőfeszítés. Ez a formájában és eszméiben európai jellegű irodalom csak a magyaréhoz 442