Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: Jegyzetek a cseh-szlovák -magyar szellemi együttműködésről

mondják a legpontosabban: Teljes emberré neveld a gyermeket, mert csak így számíthatsz teljes emberi életre! Ha közelebbi teendőinket sorolnók fel, akkor azt mondanók, hogy az együttműködést elvi és praktikus alakban kell egyszerre megvalósítanunk. Az elvek terén el kell érni a kultúrfílozóftai és kultúrtörténeti tisztázódást és tárgyilagos feltárást. A szellemi kicserélődés elveit kell megállapítani az irodalomra és művészetre nézve. Mert nem elég csupán lefordítani a magyar könyvet csehre, vagy a csehet magyarra, hanem ki kell válogatni ezt a könyvet. S a válogatásnál a vezető szempont csak az lehet, hogy az illető könyv mily mértékben képviseli írója népét, mily mértékben közvetít. Ami a kérdés praktikus megvalósítását illeti: itt az intézményes munkát és a munkaközpontot kell valósággá tenni. Ezek pedig a következők volnának: a prágai és pozsonyi egyetemek magyar katedrái magyar szemináriumaikkal, melyekben nyelvészeten és irodalomtörténeten kívül az egész magyar szellemtudomány gócpontot kapna. Továbbá a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, annak egyes osztályai és az osztályok bizottságai. A Társaság az elvi és praktikus megvalósításokat párhuzamosan vezethetné. Azután előadások rendezése, vitaesték és a pozsonyi meg a kassai rádió magyar óráinak ilyen értelemben vett tervszerű programja, képzőművészeti kiállítások rendezése, közös zeneművészeti rendezések. Végül pedig a könyvkiadás megvalósulása. Ha ez a munkaterv életté válik: a cseh—szlovák—magyar szellemi együttműködés szerves szellemi folyamattá vált Közép-Európában, s védelmi frontot épít e kis kultúráknak a germán szellemi imperializmus marsolásában. (1934) 440