Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: Jegyzetek a cseh-szlovák -magyar szellemi együttműködésről

ban, színben és tartalomban, sőt az írói felelősség vállalásában is: az egyenrangúak találkozására utal, nem pedig az alárendeltek és fölérendeltek viszonyára. Száz szerves történeti szál húzza egybe azt a földet, amelyből a szlovák és magyar lélek ihletet, távlatot és melódiát kapott. S lehántva szellemiségük testéről azt, ami rajta múló s más szellemre emlékeztető, talán kisebb matériával, magukra maradva, ma külön-külön mélyebbre szeretnének szállni a szlovákok és magyarok egyaránt: a nép lelkiismeretéhez, s onnan mutatni meg arcuk sajátos vonásait. Amikor a mai magyar és a mai szlovák irodalom kapcsolatairól beszélünk, itt elsősorban Ady költészetének sajátos szerepéről kell szólnunk. „Ady Endre a régi Magyarország kasszandrikus költője, a magyar irodalom utolsó nagy lírai jelensége — íija tanulmányában Emil Boleslav Lukáč

4

0 —, munkásságával, költészetével, egész személyiségével s annak jelentőségével érintette a szlovák irodalmat is." Tényleg: Adyt a szlovák értelmiség egy része, főleg a fiatal írók tábora éppúgy fogadja, mint a fiatal magyarok. A nemzeti költőt és a művészt látják benne, a magyarság különös sorsának szimbólumát. Már a háború alatt Ady legelső szlovák értője, az említett Štefan Krčméry fordítja szlovákra Ady költeményeit. S a fordulat előtti régebbi szlovák lírikusok egyikén-másikán is (Krasko, Roy) érezni már Ady poézisének hatását. A fordulat utáni években, amikor Ady versei forradalmasító hatással fúvódnak széjjel az egész magyar nyelvterület ereszei alá, ez a hatás már az epigonizmusig nehezedik el: Borin és Ján Rob Poničan költeményeiben.

4

1 A szlovák irodalmi folyóiratok és a napilapok vasárnapi irodalmi mellékletei egymás után Ady-fordításokat hoznak. Az első mámor elmúltával az elmélyülőbb, nagyobb vonalú írói tehetségek finomabban átszűrt Ady-hatással jönnek. Ez a folyamat azonban máig sem zárult le. Ady hovatovább a szlovák irodalmi élet egyik kérdésévé vált, már vádként emlegetik dekadenciáját, már túlságos Ady-hatásról beszélnek a fiatal kritikusok. Ebben az időben Emil Boleslav Lukáč nyilvános előadást rendez Pozsonyban Adyról, amelyen a szlovenszkói magyar írók is 4

0 Emil B. Lukáč: Ady a dekadencia. Különlenyomat a Bujnák-almanachból. Bratislava, az Academia kiadása 1934, 72. o. 4

1 Emil Boleslav Lukáč: Ady Endre a szlovák irodalomban. A Reggel Ady-száma, 1927. november 20. 14. o. 435