Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: Jegyzetek a cseh-szlovák -magyar szellemi együttműködésről

egyikét-másikát. Oroszország, Németország és Olaszország közé ékelve élünk, s a napi politika ködös levegőjében oly könnyedén s oly mokány felelőtlenséggel ragasztják fel az ostoba vádak céduláit itt is, ott is, hogy elrontsák a tiszták építő munkáját. Úgy érezzük, egyként minden oldalon, hogy épp ez a túlságos politikai szemszög okozza azt, hogy hősök helyett csak szájhősök beszélnek a népek nevében. Pedig már ismert a történeti példa, hogy amikor a hősök szólalnak meg, s ők készítik a munkaprogramot, akkor az valóban a szellemi közeledés és együttműködés megvalósulását mutatja. Gondoljunk csak vissza arra az időre, huszonöt esztendővel ezelőtt, amikor két igazi hős, Ady Endre és Hviezdoslav váltottak szót a szláv—magyar találkozás sürgős és fenségesen komoly történeti szükségességéről. Ady a Magyar jakobinus dala ban mondotta, hogy „magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk ezer év óta rokon, Miért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon?" Nem szabad erről a versről soha megfeledkeznünk, benne a magyar és a Duna-medencei kultúrbánatnak megrázó érzései találtak hangot. S a szlovákság sem feledheti el az ő Hviezdoslavjának ódáját, Adyhoz írt költeményét,

1 melyben testvéri visszahangként száll Ady gondolata: „Dlhý žiaľ náš totožný je, mien rôznych len ten istý zármutok!" Igen: ősidők óta elnyomott kis népek szoronganak itt egymás mellett a Duna sorsosztó völgyében. Még nem élte itt ki magát sem a magyar, sem a szláv gondolat és érzés, még mindig kerékkötője a társadalmi kiegyenlítetlenség, a múltból visszamaradt s oly híven őrzött sok történeti teher. De eljön a szebb, a teljesebb jövő, mely igazságra viszi a megtiportakat mindkét oldalon. így beszéltek a hősök. Érezték-e Ady és Hviezdoslav, hogy minden kis nép sorsa azon dől el, hogy szellemi életében öntudatosan, gáncstalanul, szabályos fejlődési ütemben tud-e haladni? Érezték bizonyára, s tudjuk: mondták is, hogy itt nem segít rajtunk, magyarokon és szlávokon egyaránt, a nagy európai kultúrák érdekközösségéhez való csatlakozás. Ránk feküdt a germán szellemiség emberöltők óta, s egyként nehezebb a lélegzésünk miatta. Ma tudjuk ezt, jobban, mint valaha, és naponként érezzük, hogy emez asszimiláció ellen szellemi életünk nem egy síkján oly harcot kell vívnunk érvényesülésünk érdekében, i Slovenské Pohľady 1910. 416