Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: Jegyzetek a cseh-szlovák -magyar szellemi együttműködésről

SZALATNAI REZSŐ Jegyzetek a cseh— szlo­vák—magyar szellemi együttműködésről A közép-európai kis népek területein, azon a nevezetes földrajzi vonalon, ahol Kelet és Nyugat üzenetet váltanak egymással, széles kultúrák és hírhedt politikai harcmezők közé szorítva élnek egymás mellett: a csehek, szlovákok és a magyarok. Történeti szervesség kapcsolja őket egybe, mégis idegenebbek és lényeg szerint ismeretle­nebbek arcvonásaik egymás előtt, mint az oroszoké a franciáknál és a franciáké az oroszoknál. Sajátos, titokzatos és sorsszerű ez az ismeretlenség a tőszomszédok között. Vagy csak a politika vonta közéjük ezt a természetellenes helyzetet, mely egy idő óta úgy riogatja a szellemi munkások minden fajtáját? Az elmúlt tizenöt esztendőben kétszer jelent meg a magyar könyvpiacon, Budapesten a kínai és japán költők antológiája, de a legutóbbi százötven esztendő óta még nem kapott érdemes magyar fordítást a cseh költészet. A magyar könyv és a cseh könyv elmegy egymás mellett anélkül, hogy találkoznának vagy felismernék egymást. Legfeljebb félreismerik egymást. Van valami bántó és indokolatlan abban, ami ma, a tizenöt éves új közép-európai politikai és gazdasági valóság után különösen furcsa. Az, hogy a civilizáció alsó folyása (sport, film, ponyvairoda­lom) átjárja a nemzettesteket, s az igazi, a való szellemi termék kimarad a találkozásból. A fordulat óta volt már eszperantó-kong­resszus Budapesten s volt már Prágában is, de mikor fogják megcsi­nálni a cseh—szlovák—magyar kongresszust? Igaz-e az, hogy a politikai nemzet nem kíván szellemi nemzet is lenni? Igaz-e az, hogy a két nép csak annyira találkozik, amennyire két éjszakai vonat ismeri meg egymást, mikor elrobognak a párhuzamos síneken? Igaz-e az, hogy a magyarok a romantika nemzete, a csehek pedig a realitásé, s hogy a vér más-más üteme hajlítja széjjel őket ennyire? A kérdések csak úgy tódulnak az ember elé, amikor végiggondolja ezt az egész problémát. Nehéz, olykor szinte háladatlan boncolgatni e kérdések 415

Next

/
Thumbnails
Contents