Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Szlovenszkói küldetés:1938

FÁBRY ZOLTÁN Szlovenszkói küldetés: 1938 i (Előszó. Ez az előszó: utószó egy kézirat mai sorsához. Tavaly novemberben nagy hírlapi beharangozás és fogadkozás után egy évkönyvnek kellett volna megjelennie, mely a haladó szellemű szlovenszkói magyar írókat szólította sorompóba. E sorok írójának a fenti címszó jutott. A kézirat elment, de az évkönyv máig sem jelent meg. A kiadói fogadkozás üres frázisnak bizonyult és a kézirat felesleges munkának. Tíz író hiába dolgozott, a kéziratok egy csődtömeg aktáivá értéktelenedtek, egy közös egész kiszakított darabjaivá. Rossz kezdet, baljóslatú mementó! A kézirat további sorsa ennek megfelelő. Budapesten közigazgatási meggondolások rekesztették el útját, Romániában pedig a cenzúra. Már a kefelevonatokat korrigáltam, amikor a kolozsvári cenzor teljes egészében törölte a Korunkból A kézirat most visszaérkezett dolgavégezetlenül. Hazaért, dideregve, tilosra mázolva az árva eszme: küldetésünk. Most, fél év múlva újra kidobom a bizonytalanba, az itteni közöny és megértés hullámaira. Melyik viszi tovább? Mi vállalja, ki Vállalja? Egy fél év közép-európai történelem azóta ordítóan igazolta igazát, az itteni küldetés sorsdöntő szerepét. Ha tehát nincs tere és nincs visszhangja, akkor egy kézirat sorsában húsz év munkája likvidálódott a barbárság javára.) 1 De az a mi gyönyörűségünk, Hogy, ha minden reped, szakad, Böcsületes szegénylegények Pihennek a romok alatt. (Ady) 40