Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Vass László: A kiművelt emberfő hiánya

VASS LÁSZLÓ A kiművelt emberfő hiánya Amitől félni lehetett, most lassan bekövetkezik: művelődési életünk elparlagiasodik. Ijesztően esik a műveltségi nívó, vele együtt süllyed a közerkölcs, és utolsó morzsáit éli föl az éveiben megsokasodott tudósnemzedék, amely itt maradt közöttünk magányos hírmondóul a század eleji magas ívelésű tudományos életből. Művelődési lehetőségeink egyre szűkülnek, tudományosságunk, ami pedig egy nemzet szellemi életének mindenkor legbiztosabb fokmérője, elveszti éltető gyökereit, és a még meglévő néhány kultúrintézmény jól elgondolt keretei ma silány tartalommal meredeznek a bizonytalan, sivár jövő felé. Jogos panaszok hangzanak el időnként, hogy egyre kevesebb a szakember, hiányzanak az új idők új emberei, akik számolva végre a kisebbségi létforma tényével, a huszadik esztendőben már tervszerűen irányítanák művelődésünk szertefutó ágazatait. Minket nem tud megvigasztalni az a kijelentés, amit az egyik fiatal folyóirat szerkesztője tett, hogy „Szlovenszkó a publicisták földje". Jobban szeretnénk, ha nem volna az. Jellemző, hogy amíg a csehszlovákiai magyarság kétharmada falun élő, földdel kapcsolatos foglalkozást űz, mégis éppen a mezőgazdasági területen látjuk a legkevesebb magyar szakembert. E héten rendkívül érdekes és a magyarságot is mélyen érintő nemzetközi mezőgazdasági konferencia zajlott le Pozsonyban. Prága, Brünn, Budapest, Bécs és más városok szaktudósai tartottak előadásokat és messzire ható megbeszéléseket. Kíváncsiak voltunk, hány csehszlovákiai magyar iljú vett részt ezeken az előadásokon. Kiderült, hogy az OGESZ által rendezett mezőgazdasági hétnek mindvégig egyetlen iíjú magyar résztvevője volt a brünni mezőgazdasági főiskoláról. Beszélgettünk ezzel a magányos fiatalemberrel, és amit megtudtunk tőle, még inkább elszomorító kép szakműveltségünk kiáltó hiányairól: a kétharmad részben mezőgazdasági foglalko387