Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sziklay Ferenc: Harminc év

hivatkoznunk szabad és kell is. De aki figyelemmel kíséri azon írók egyénenként való fejlődését, akik a Társaság érdeklődésének körébe estek, az előtt tűnhetik föl a Társaság működésének súllyal meg nem mérhető, de a haladás szempontjából eléggé meg nem becsülhető eredménye. Gyermekeket indítottunk útnak, akik férfiakká értek. Ismeretlenek szereztek nevet itt és mindenütt, ahol a magyar betű lelki kenyeret jelent. Kézen fogtunk kezdőket, akik ma a maguk útját járják. És neveltünk-e közönséget az írók köré? Erre a kérdésre talán a kiadóvállalatunkban megjelenő könyvek 2000-es példányszáma adhatja meg a feleletet. A Kazinczy Társaság történetében három korszakot találhatunk. Az első tart az alapítástól 1907-ig. A Kassai Irodalmi Társaság és a Kassai Hírlapírók Otthona divergáló érdekeinek kiegyenlítése után — mely az egykorú évkönyv leírása szerint nehéz munka volt, s a helyes megoldás csak a vezető egyéniségek bölcs belátásának és szívós kultúrakarásának köszönhető — 1898. február 2-án kezdte el működését a Kazinczy Kör, mely már abban az esztendőben is át tudta venni a vidéki város kulturális életének vezetését. Tavasszal csak a márciusi napok ötvenéves évfordulójának méltó megünneplésérejutott idő, de 1898. november 5-én elkezdi a Kör felolvasó estéit, hogy azóta — kivéve az államfordulat után bekövetkezett elnémulást — minden esztendőben folytassa mind a mai napig változó programmal, de mindenkor a kor szellemében s a közönség egyre fokozódó érdeklődése mellett... Azután jött a nagy tragédia. A Kazinczy Társaság is elvesztett mindent, mint általában a magyar élet. Hitet, vagyont, erőt. Szétszóródtunk és szétszakadtunk ... A szerteszaladt életben romba dőlt minden, amit a Kazinczy Kör két évtized alatt épített, visszaestünk egyszerre a kezdetek legkezdetére, majdnem oda, ahol a magyar szellemi élet Kazinczy korában volt: „ Vannak írók, kezdők, keresők, el-elbotlók a zivatartól behordott úton. írnak jól-rosszul, inkább jószándékú mükedvelésböl, mint hivatásból, de jórészt maguknak vagy egymásnak, közönség nincs körülöttük." A háború által megromlott közönségnek érdeklődése elfordult az irodalomtól, művészettől, általában minden eszmeiségtől, hiszen maga a puszta élet is problémává lett. Különösen arra a társadalmi rétegre 384