Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sipos Béla: SzinyeiMerse Pál

mindenható tollával könyörtelenül elintézte a Majáiisi, a finom kultúrájú Pulszky Ferenc pedig szelíd jóakarattal utasította el a Nemzeti Múzeumnak felajánlott képet. Mellőzés, értetlenség minden vonalon. A megbántott művész, a sértődött nagyúr haraggal és keserűséggel szívében hátat fordított Budapestnek, Jernyére vonult vissza. Időközben meg is házasodott, a lila ruhás, szépséges leány immár a felesége. Két gyönyörű gyermeke születik. Gazdag, független úr Szinyei, ott él újra az ősi családi birtokon a napsütötte sárosi faluban, művészete elapadhatatlan forrásának tövében. Azt hihetnők, hogy e békés, nyugodalmas élet enyhe, zsongító környezetében piktúrája további új, csodálatos hajtások felé sarjadzik. De nem így történt. A sötét tragikum, mely nyomában leselkedik, titkon már bontogatni kezdte szürke denevérszárnyait. A Majálishoz vezető sugárút véget ért, Szinyei maradéktalanul megalkotta, elmondta mindazt, ami számára elrendeltetett, eljutott erejének és képességeinek legfelsőbb határához, a végső stációhoz. Vannak művészek, akik ennek az izzó, égbetörő útnak emésztő tüzében elégnek, akik életének minden ereje felperzselődik az emberfeletti küzdelem lélegzetrabló ütemében. Szinyei csillagútja nyugalmasabb, egyenletesebb volt. hatalmas szervezete ellenállt a nyolcesztendős, egyre növekvő erőfeszítésnek. A művész befutotta sorsszerű pályaútját, géniuszának szárnyai lehanyatlottak, de az ember megtartotta hatalmas ifjúi erejét. A művészi elmúlás és az egészségesen lüktető vegetatív élet közötti kiegyenlítetlen, marcangoló ellentét egy mélységes tragikum csíráját termesztette Szinyei lelkében. Halkan, észrevétlenül lopódzott be a kór a lélek rejtekébe, ott élt ezentúl csendes alattomossággal, szívós konoksággal. Ha nyugalmas életében nem merül fél semmi bántó, gyötrelmes, eruptív esemény, talán csöndes rezignációban kiegyezkedve a feledés enyhe lapályaira térült volna életének eme második korszaka. De a végzet csakhamar kegyetlen kézzel markolt bele Szinyei megtámadt lelkébe: imádott felesége, a lila ruhás asszony, egy szép napon elhagyta. Eltűnt, és soha többé nem tért vissza. Ez a súlyos csapás szíven találta Szinyeit. A hatalmas, életerős ember esztendőkre megtorpant, a művész pedig halálos sebet kapott. Elvetette az ecsetet, és 28 esztendeig nem vette többé kezébe. Rejtélyesen tragikus, szinte példátlan eset egy művész életében! így járt-kelt az ősi Jernyén, 28 hosszú esztendőn át a halálra sebzett 366