Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Brogyáni Kálmán: A parasztművészet kérdése

BROGYÁNYI KÁLMÁN A parasztművészet kérdése A népművészet köztudatba emelkedése a romantikus etnográfiával egyidőben történt. A népművészet feltűnő sajátságú formakészlete a népies nemzeti romanticizmus legnépszerűbb sallangjává vált. A figyelmet az az etnografikus hullám indította meg, mely az 1848-as szociális mozgalmakkal együtt a népet helyezte a közérdeklődés elé. A Herder hatása alatt meginduló népköltészeti gyűjtések egyre jobban segítették ezt. A romantikus etnográfiának a szemlélete úgy tekintette a népet, mint „a faji erők rezervoáiját", a népkincs „gazdag bányáját". E romantikus szemléletet kiegészítette az a rengeteg cafrang, amit a népszínművekben, a cigánymuzsikában és a népi tárgyú irodalomban a népre aggattak. A magyar közéletben a nemzeti jelleg legfőbb szignumává emelték a romantikus etnográfiát. Az uralmon lévők terpesztik szét magukat általa a nép egész egyetemére. Népművészetet hirdetnek a nemzeti kultúra nevében. Valójában a munka és tőke harcának szétrepesztő ereje ellen küzdenek a népkultúra vonalán is, amikor a közjogi államkereten belül a dolgozó és a profitosztály közötti űrt, ahogyan a mélyből egyre magasabb rétegbe fut föl a szétválás az ideológiai felépítményig, a nemzeti kultűra hamis értelmezésével takargatják. A „magyaros", a „nemzeti", a „népies" körülbelül egyazon fogalmak, melyek a parasztművészet hazug propagandáját és magyarázatát jelentik. Ez a tendencia belevette magát a közélet összes szellemi területébe, és szétterülése közben e tendencia lassan egészen elvész a köztudatból. Helyette a kispolgári bornírtság gyűlölködő, ostobául sovén, haladásellenes tendenciájával párosul a „magyarosság" és a „népiesség". A kisvárosi kaszinók, a konzervatív nyárspolgárok derékhada ez. A meghamisított parasztművészetből gyártott „népies" közönsége. 352