Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács károly: A szürrealizmus bírálata

jogfilozófia kritikája.) Marx persze ebben a fiatalkori, Hegel idealizmusától még erősen befolyásolt írásában sem valami absztrakt, örök emberi természetre gondolt. „Az ember nem elvont, a világon kívül csücsülő lény" — mondja pár oldallal feljebb. A filozófia nyomorában pedig Proudhonnal szemben kijelenti, hogy „az egész történelem nem más, mint az emberi természet szüntelen változása". Mert „a forradalmi tevékenységben az önmegváltoztatás és a körülmények megváltoztatása egybeesnek. (Deutsche Ideologie.) A szürrealizmus azonban éppen a konkrét valóság megváltoztatására törő konkrét embert nem ismeri: a negyedik rend emberét és az innen kiemelkedett, öntudatos, eszmétől fűtött és elmélettől támogatott bálványrombolót. Breton egyik írásában a következőket mondja: „A forradalmár álmodik, mint minden más ember, előfordul, hogy foglalkozik magával, tudja, hogy elvesztheti az eszét, mivel a szép nő az ő számára sem kevésbé szép, mint bárki más szemében, boldogtalan lehet miatta és szeretheti. " így ennek a mindenki mással közös tulajdonságokkal bíró embernek nem a termelési és társadalmi viszonyokból folyó bajait, hanem közös vágyait, szexuális élményeit boncolgatja, s ezek álomszerű visszatükröződésén keresztül akarja a „forradalmárt" „önmagával összhangba hozni", azaz a valósághoz elvezetni. Nyilvánvaló, hogy ez a nem dialektikus materialista szempontból felfogott élet nem vezethet a holnap valóságához. Nem cselekvésre ösztönöz, hanem arra törekszik, hogy „az, aki átolvassa sorait, kevésbé boldogtalan legyen", mint — Breton. A szürrealizmus tehát nem törekszik minden kétértelműséget kizáróan „valóság és nem-valóság, múlt és jövő" ellentétének történelmi, valóságos, a társadalmi gyakorlatban végbemenő áthidalására. Inkább nagyon is kifejezett törekvést mutat arra, hogy a képzelődésben, az álomban ideális-utópisztikusán szintetizálja ezeket az ellentéteket. Az ilyen irodalom és művészet nem ösztönöz és erősít, hanem elriaszt vagy álomba ringat. Nem bontja a régit és nem nyújt kilátásokat az újra. Objektív hatásában inkább közömbösít.Nem értékelhetjük többre a szürrealizmus képzőművészeti alkotásainak hivalkodó, a freudista álomszimbolikán keresztül fantasztikussá növesztett álradikalizmusát sem. Talán hűen fejezik ki azt a hatást, amit a ma adottságai a művészetre gyakorolnak, de korántsem olyan formában, hogy ezt az érzést közvetíthessék, és a művész félreismerhetetlen undorát felháborodássá fokozzák. A valóságfölöttiség dialek325