Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Kovács károly: Valóságfeletti és társadalmi realizmus
musok azonos gyökereik ellenére élethalálharcot folytattak és részben folytatnak egymással. A szerteágazó irodalmi harcok, az izmusok és ellen-izmusok csak visszatükröződései voltak a válság vonaglásának. Ma már a nézetek sok tekintetben tisztázódtak. Az elágazó törekvések leegyszerűsödtek és polarizálódtak. Az izmus-rengetegből lényegileg csak két arcvonal maradt meg: az exkluzív, elefántcsonttornyos szürrealizmus meg az új kultúrát kifejező irodalom és művészet, mely hol tudatosan, hol öntudatlanul, hol következetesen, hol dekadens elemekkel keverve a társadalmi realizmust teszi működése alapjává. A valamikor nagyhangú futurizmus nyílt regresszív irányként leplezte le magát. Olaszországban a fasizmus fegyvertársává szegődött. A kubizmus viszont éppen a mai Oroszországban bizonyította be iránynélküliségét és alkalmatlanságát arra, hogy az épülő új társadalom kultúrtörekvéseibe alkotóan illeszkedjék be. A harc problémái így könnyebben átfoghatókká, átlátszóbbakká lettek. Könnyebb lett az állásfoglalás és a valóban haladó új kultúrirány és alkotó módszer feladatainak leszögezése. Egyszóval a harc tisztító tüzében kibontakoztak a társadalmi realizmus körvonalai, melyek a mai világ valóságában adják meg a viszonyok negációjára törő osztály irodalmi és művészeti alkotásainak irányát. Ennek ellentéteként kristályosodott ki a szürrealizmus eszméje. Mielőtt a valóságfölöttiség alkotó módszerét egész terjedelmében kritikai boncolásnak vetnők alá, meg kell még vizsgálnunk, milyen álláspontot foglal el a materializmus és idealizmus döntő próbáját képező megismerés kérdésében? Általában milyen a viszonya a történelmi materializmushoz? Csak akkor lesz teljes az a kép, amelyet az eddigiekben adtunk róla. André Breton a második szürrealista kiáltványban látszólag fönntartás nélkül teszi magáévá a materialista kutatási módszert, amikor kijelenti: „csatlakozunk a történelmi materializmus elvéhez". Egy másik írásában saját megnyugtatására még hozzáteszi: „Remélem, hogy egyetlen hibás lépést sem tettem a világmindenség és a világ megismerésében." Ugyanilyen határozottan foglal állást Nezval a cseh szürrealisták kiáltványában. Ebben a tekintetben tehát meg lennénk nyugtatva, ha jogunk lenne az embereket saját szavaik szerint ítélni meg, ahelyett, hogy működésűk konkrét hatásait vizsgálnók. A szürrealizmus kérdésében pedig külön is megfontolandó, hogy higygyünk-e ezeknek a szubjektíve minden kétséget kizáróan őszintén 319
