Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács károly: Valóságfeletti és társadalmi realizmus

gondolt nyilatkozatoknak? Éppen ebben a vitatott kérdésben kötelességünk, hogy az írók kijelentései mögött kikutassuk és leleplezzük azokat a veszélyeket, amelyeket irodalmi működésűk egésze rejt magában. Nem kisebb kérdésről van szó, mint egyik vagy másik alkotó módszer jogosultságáról. A szürrealisták szerint a mai társadalom viszonyainak konkrét valóságában az ő módszerük az egyetlen dialektikus realizmus. Ha pedig ez valóban így van, akkor a társadalmi realizmustól, legalábbis a mai társadalomban, meg kell tagadnunk a létjogosultságot. El kell vetnünk mindent, amit a valóban haladó mozgalmakkal szoros kapcsolatban álló írók és művészek alkottak. Felül kell vizsgálnunk és meg kell tisztítanunk az eddigi irodalmi és művészeti alkotás egész területét a realizmustól, „amelynek szobájába (Breton) nem lép be". Az a kérdés, hogy a szürrealizmus alkotásai nyújtanak-e erre kellő alapot? Eddig szemügyre vett kijelentéseik amellett szólnak, hogy erre a legcsekélyebb okunk sincs. A szürrealizmus minden erejével azon van, hogy lerázza magáról az „értelem kontrolljának" vaspántjait. Menekül a valóság elől, amely lépten-nyomon gáncsot vet álmodozásának. Ha behatolunk gondolkozásának álomlabirintusába, egyre veszélyesebb színben tűnik fel a képzelődésnek az a világa, amellyel körülveszi magát. A történelmi materialista hitvallás szertefoszlik és idealista színezetű, de legalábbis erősen színjátszó, eklektikus eredetieskedés marad meg utána. Breton fentebb már említett brüsszeli előadásában nagyon szemléltető példáját szolgáltatja ennek. Gyerekességnek tartja, ha „a magát marxistának nevező kritika" akarja alávetni ellenőrzésnek a szürrealizmus független gondolatát: „Ez az ellenőrzés már elvben nem alkalmazható." Nem kevésbé furcsa színben tűnik fel a történelmi materializmushoz bejelentett csatlakozás, ha a második szürrealista kiáltvány ama mondatát vesszük szemügyre, melyben Breton a szürrealizmus módszerének dialektikus voltát akarja hangsúlyozni. „Minden arra a hitre sarkall, hogy létezik az emberi szellemben egy pont, amely előtt élet és halál, valóság és nem-valóság, múlt és jövő, osztható meg oszthatatlan, magas és alacsony megszűnnek ellentéteknek felfogottak lenni." Nezval még aláhúzza ennek a tételnek egyértelműen idealista színezetét egyik Bretonhoz intézett levelében. Kijelenti, hogy a szürrealizmus „a valóságfölöttiség gondolatában találta meg legklasszikusabban azt a pontot, ahol ezek az ellentétek egységbe kerülnek." Nem akarunk 320