Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Kovács károly: Valóságfeletti és társadalmi realizmus
ben azonban alig találtak meghallgatásra. Igaz ugyan, hogy egy olyan fajsúlyú író, mint Louis Aragon az előbbi megállapítások következtében vált le a valóságfölöttiek arcvonaláról. De ettől eltekintve az említett vitákból inkább a társadalmi realizmus képviselői tanultak. Az ő állásfoglalásukra hatott jótékony tisztító zivatarként. Az ő működésűket termékenyítette meg és terelte véglegesen helyes irányba. Maga a szürrealizmus nemcsak Franciaországban nem gyengült, hanem a francia irodalomnak a cseh irodalmi és általában a kulturális életet erősen befolyásoló hatása következtében még a haladó cseh kultúrfronton is teret hódított. Sok oldalról éppen ebben a vonatkozásban várakozással tekintettek az augusztus hó végén lezajlott nemzetközi írókongresszus elé. A „lélek mérnökeinek" e kongresszusa azonban a szürrealizmus problémájával nem foglalkozott kifejezetten. A 18. évébe lépő új orosz irodalom a társadalmi realizmus elvén épül fel. így természetszerűleg ennek az alkotó módszernek kérdéskötege állt úgy a kongresszusi fő referátum, mint a körülötte kibontakozó vita középpontjában. Mégis, ez a tagadó magatartás nem kevésbé határozottan beszél. Annál különösebb, hogy a szürrealista irány követői süketek maradtak erre a figyelmeztetésre is. Abban a vitában, amelyet Prágában folytatnak egymással a két ellentétes alkotó módszer képviselői, egyenesen azt állítják, hogy az írókongresszus az ő álláspontjukat igazolta. Mert igaz ugyan, hogy a társadalmi realizmus az egyedül helytálló módszer az új társadalomépítés időszakában, abban a történelmi szakaszban, amikor az emberiség a társadalmi ellentétek nélküli világ megvalósítása felé halad. Nem kevésbé igaz azonban az is, hogy ezt megelőzően, a mai társadalom valóságában viszont a szürrealizmusnak kell igazat adni. Úgy gondolom, hogy a társadalmi realizmus természetszerűleg nő ki az új életfeltételekből. De mi legyen velünk, akik a mai viszonyok közepette alkotunk?" — kérdi Nezval még a kongresszusi viták folyamán adott interjúban. Említeni is fölösleges, hogy ez teljesen abszurd álláspont. A szürrealizmus különben manapság már nem annyira homloktérben álló jelenség, mint a korábbi, különösen a világháborút közvetlenül követő években volt. Az irány utolsó mohikánjai a tömegektől távol, azoktól meg nem értve, sőt gyakran észre sem véve működnek. Nem tömegjelenségről van itt szó, hanem egyes értelmiségiek bizonytalankodásáról, akik érthetően tömegjelenséggé szeretnék tenni ezt a 317
