Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács károly: Valóságfeletti és társadalmi realizmus

(szociális) realizmus ma olyan kérdések, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk a haladó folyóiratokban, sőt a napisajtó hasábjain is. Mindamellett egyáltalán nincs mű vagy kimerítő értekezés, amelyből a be nem avatott olvasó világos képet nyerhet ezek mivoltáról. Még kiáltóbbá teszi a hiányt az a tény, hogy a szürrealizmushoz a valóban haladó kultúrfront több kimagasló alakja tartozik Franciaországban és Csehszlovákiában. A fogalmakat nem ismerő olvasó látatlanul ad hitelt sok mindennek, aminek semmi köze a szó valódi értelmében haladó, új kultúrához. Ha a valóságfölötti írók kiáltványaihoz vagy más irodalmi alkotásaikhoz fordul, zavara még növekszik. Valósággal Szibilla-könyvek kerülnek a kezébe. Kedvetlenül teszi le őket már az első oldalak után, anélkül, hogy legalább az alapgondolatokat megértette volna. „A nyelv azért adatott az embernek, hogy szürrealista módon éljen vele" — kérkedik Breton (Manifeste 56. o.) De ez a valóságfölötti nyelv nem olyan, hogy a mindennapi élet embere kiismerje magát benne. Szótár pedig nincs, amely ezoterikus gondolatmeneteit, a hétköznap megszokottságai fölé elérhetetlenül magasra emelkedett finomkodásait megmagyarázná. Ebből születik meg az az ellentmondás, amin a szürrealista írók nem győznek eléggé siránkozni: „Az a közönség, amelyhez beszélünk és amelytől meg szerettük volna tudni, hogy folytassuk-e és beszéljünk-e tovább, nem hallgat ránk; a másik, előttünk közömbös vagy ellenséges viszont hallgat." Breton panaszkodik így. A legsajátosabb pedig az, hogy ezek az apostolok, akik újító, harcod kultúrát vélnek képviselni, egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy talán „tudatukon kívül", hamis tudattal idegen isteneket szolgálnak. Nem merül fel bennük a megsejtés, hogy ez az alkotó módszer talán idegen amaz osztály kulturális törekvéseitől, amelyet működésükkel támogatni akarnak? Sajátságos, sőt csodálatos jelenség ez. Hiszen az elmúlt évtized irodalmi vitái éppen elég ösztönző anyagot nyújtottak az elmélkedésre. Szürrealizmus és a fejlődés különböző fokain álló társadalmi realizmus meg nem szűnően ellenségekként álltak szemben egymással. Viszont le kell szögeznünk, hogy az első komoly összecsapás csak a haladó írók világkongresszusán (Harkov) következett be a két ellentétes irány harcában. Súlyos érvek hangzottak el itt a szürrealizmus ellen. Felfedték teljes kétértelműségét, ideológiai ürességét és alkalmatlanságát arra, hogy a kialakulóban levő új kultúra alapjául szolgáljon. A szóban forgó kongresszus megállapításai a szürrealista berkek316