Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: A szatíra

póruljárás, csőd, bukás és összeomlás sötét áradata zúdul. A Svejktréfák a maguk következetes tömegével végül is a legszörnyűbb vádként hatnak, a világháború és az osztrák szoldateszka negációjaként. Ez az egyszerű ember, a jó katona, Švejk győzelme a kolosszuson. Gogol Revizora megmutatja a bürokrácia értelme és hatalma közti mély ellentmondást. Ez a társadalom alkalmazottjából annak elnyomójává fajult kaszt önelégült, végtelenné felfújt önérzetű fétisekből áll. Szörnyű Gessler-kalapok, éktelenné materializált formulák úgy szerepelnek, mint maga a Rend, mint az emberképet öltött Törvény, és parazita módon burjánozva mértéktelenül több helyet bitorolnak, mint amennyi megilletné őket. Mindez rögtön nyilvánvalóvá válik a Revizorban, hol — mint a halhatatlan Köpenicki kapitány esetében — egy szélhámos szereplése undorító csupaszságában mutatja annak a társadalmi rendnek paradoxiáját, mely ezt a bürokráciát kitermelte. Kísérteties ürességet látunk benne, penészgombás, bűzös szétesést. Az érdemjelekkel teleaggatott emberkulisszák mögött korrupció, baksisés protekciórendszer orgiája. Gogol rámutatott: íme, ilyen a mi államunk, ilyenek a hatalmasaink, a vezetőink, a csinovnyikjaink ilyenek! A legélesebb kontrasztokkal alkotott Jonathan Swift, minden idők legnagyobb szatirikusa. Gulliverje, gyermekkorunk e kedves olvasmánya, ha két-három évtized után ismét olvassuk, egészen másként hat reánk, kínos töprengésbe ejt. Rájövünk a Gulliver igen mély értelmére, s ez az emberi értékek és mértékek relativitása. A mi vágyaink, kívánságaink, terveink és intézményeink megméretnek egyszer a nagyon kicsin, másszor az igen nagyon, s ez a mérés szomorú eredményhez vezet: nyilvánvaló lesz botorságunk, szégyenünk, emberi jelentéktelenségünk. Méltóságunk kérdésessé, puszta fikcióvá válik, különösen a Gulliver legkegyetlenebb, negyedik részében: a lovak társadalmának légkörében. Démonikus hasonlatok ezek, gyilkos párhuzamok. Ez a legfeketébb pesszimizmus vita tárgyává teszi magát az emberi létet, annak jogosultságát! Azonban a Gullivernek történelmi és szociális értelme is mindjárt világossá válik, ha ismerjük a kort, midőn Swift a szatíráit írta. Nem másképpen, mint Morus Tamás Utópiája, mint Defoe Robinsonja s később J. J. Rousseau írásai, az akkor még feltörekvő polgárság kezében hatalmas fegyver volt a swifti szatíra, hiszen leálcázta a társadalmi intézményeket mint 307