Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Tudomány és művészet

társadalom értelmi és főként kultúrájának szervezése és termelése. A funkció kettőssége kifejezése az objektív valóság antagonizmusának, az ellentétek harcában fejlődő társadalomnak. Ha a művészet funkciójából elvonatkoztatjuk a társadalmi részt, még mindig megmarad biológiai értelme, s ez: életigenlő és -fokozó értékek termelése a művészet síkján. Ismeretelméletileg: a művészet eszközeivel való tájékozódás az élet zűrzavarában. Ezek után felvetődnek a természetes kérdések: mi tehát a különbség a tudomány és a művészet között, hiszen szembetűnő tény az, hogy a kettő versenyez egymással a kultúra létrehozásánál. Továbbá: mit is jelent e többször megismételt kifejezés: „a művészet síkján és eszközeivel?" Tudomány és művészet A tudomány és a művészet különbözősége a társadalmi munkamegosztás történelmi eredménye. Közös forrásból vették eredetüket, és a primitív ideológiában még differenciálatlan, elválaszthatatlan egységet jelentettek. A fejlődés folyamán fokozatosan szétváltak és elhatárolódtak egymástól, s kifejlesztették az ideológiai két nagy ágát. Míg a tudomány főleg az értelem metódusaival megközelíthető ama jelenségekkel foglalkozik, melyek aránylag könnyen egyszerűsíthetők használható szabályokká, addig a művészet fogalomkörébe azok a jelenségek tartoznak, amelyek túl finomak, túl bonyolultak, semhogy a tudomány eszközeivel uralhatok lennének. Ebből következik, hogy bizonyos esetekben a tudomány illetékesebb, más esetekben a művészet. A tudomány és a technika fejlődése a művészet szektorát állandóan szűkíti. De ez nem jelenti azt, hogy bármikor is teljesen kiszoríthatja, fölöslegessé teheti. A tudomány ideális eszköze a képlet, az algoritmus, a művészeté maga a mű, a harmonikus egész. A tudomány a lehetőség végső határáig egyszerűsít, a művészet egyszerűsít, de egyúttal gazdagít is. Néhány példa: egy táj képe tudományosan teljes egészében megfoghatatlan. Egyedül színskálájának pontos meghatározása a mérések millióit tenné szükségessé. A művészet erre nem törekszik: a saját síkjára transzponált „tájképet" ad, mely a valóságot úgyszólván párlatban, egyszerűsítve, stilizálva tükrözi viszsza, de ezt az egyszerűsítést ellensúlyozza a művészi gazdagítás, fokozás eszközeivel. Az egyoldalú egyszerűsítés ugyan tisztáz bizonyos tényeket és összefüggéseket, s ezzel hatalmasan elősegíti az ember alkalmazkodását a valósághoz, viszont sosem tud eleget tenni a valóság 274