Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

való benövés folyamatának; méretei változnak korok és adottságok szerint, s ezek a változások pontosan tükrözik a társadalmi eltolódások méreteit és határait. 5 A mondottakból nyilvánvalóan következik az, hogy az intézményesített nevelésbe, annak mindenhatóságába, társadalomváltoztató erejébe vetett hit meddő fikció csupán, jóhiszemű illúzió. Nem igaz a tézis, amit Wellstől Guehénnóig minden köldöknéző és nem dialektikusan gondolkozó entellektüel magáénak vall, amely szerint az emberi haladás záloga a nevelés, fejlődésének, javulásának, boldogabb jövőjének alapja a helyes népoktatás, és nem nehéz az igazságot e tézis antitézise mellé állítani, mondván, hogy nem az új ember fogja létrehozni az új társadalmat, hanem fordítva, az új társadalom fogja megnemzeni az új embert. Aki egy kicsit is tisztában van a nevelésfolyamat benső törvényszerűségeivel, nem állíthatja ebben az ok-okozati összefüggésben az első helyre az embert, de annak kialakítóját, a környezetet, a társadalmat. „Nem az iskola, hanem a gyár, a műhely és a szántóföld a jövendő uralmáért vívott harcok színhelye" — írta már 1908-ban Kunfi Zsigmond. A társadalmi osztályok harcát nem a logika és a logikusan kifundált pedagógiai utópiák, de a konkrét erőviszonyok irányítják, s így a haladásnak sem a logika a záloga, de az erők összemérésének időnkénti következményei. Az ok-okozati összefüggésnek ezt az egymásutánját a modern polgári neveléstudomány is felismerte és kiinduláspontnak fogadja el kutatásaiban. Azoknak a jelenségeknek a hatása alatt, amelyeket vázoltunk, ő is keres kereteket, módozatokat, hogy eleget tehessen a társadalmi átalakulások folytán beállott új követeléseknek. Ez a keresés azonban ma még, nálunk még, elszigetelt kísérletezés csupán. Célja a ma társadalmában érvényesülni tudó embernek a nevelése, aki a természeti erők feletti fegyvernek és hatalomnak a birtokában van, s ezeket fel tudja használni az ő egyéni vagy osztályszükségleteire. Metódusuk pedig egy munkaténykedésbe való tervszerűen megorganizált aktív beilleszkedés, amely ma az egyetlen konkrét, a legkonkrétabb belenövés a társadalomba. Hely hiánya nem engedi meg, hogy a munkaiskola teoretikus megokolását és praktikus eredményeit, valamint az egyes individuális metódusokat beható 268