Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Horváth Ferenc: A generációs mozgalmak értelme

politikai aggodalmait és törekvéseit kifejezni, addig a végzettek komolyabb feladatra vállakoztak. A bizonytalan jövő heves tépelődéseket okozott bennük, rákényszerültek az intenzív és ami még nehezebb, a megkülönböztető és értékelő szellemi munkára. Cikkeik, brosúráik és előadásaik tömegének alaphangját a polgári kilátástalanság adja meg, keverten azzal a leküzdhetetlen vággyal, hogy az elejtett értelmiség visszakerüljön a polgári egzisztenciába. Ez a vágy a kapitalizmus olykori kétségbeesett kritikáján is átüt és azt eredményezi, hogy a lázongók végeredményben teljesen azonosítják magukat a polgári társadalommal, és csak azért lázonganak, mert nem kapták meg a polgári életstandard őket megillető részét. Tehát a polgári társadalom mellett foglalnak állást, a polgári társadalom hibái ellen, ezért mint reformmozgalom szükségszerűen nem a fennálló rendet, hanem az ennek megsemmisítésére törő szocializmust tekintik nagyon helyesen legfőbb, sőt egyedüli ellenségüknek. Ez ugyanaz a helyzet, amelyből a fasizmus kinőtt, a generációsok azonban entellektüelek, sőt kisebbségi viszonyok között élnek vagy olyan országban, ahol máris tűi sok a tisztviselő és túl kevés a fóka — egyszóval többféle okból kénytelenek szellemi területeken megmaradni. Nem marad más hátra, mint új ideológiák kitermelése, azoké az illúzióké, elfogultságoké és tévedéseké, amelyek Marx pompás megállapítása szerint torz kíséretét képezik a gazdasági átalakulásoknak. Az illúzióknak illő neveket is kell adni, amelyek újak, dinamikusak és határozatlanok legyenek, sőt mi több, hitet és pátoszt is kell teremteniük — ezek találkozhatnak csak teljesen homályos társadalomszemléletekkel. A hitlerizmus mitologikus hajlamai, a dekadens francia regényirodalom egzotikum-keresése mind ebből a gyökérből hajtanak ki. Nálunk a világháborús élmények és a generációs különbségek szolgáltatták a kifejezésteli maszkot. Arra való törekvésükben, hogy még önmaguk előtt is eltitkolják elkeseredésük és szociális nyomoruk okait, abban a tényben próbálták fölfedezni a bajt, hogy egy bizonyos szerencsétlen évben születtek. Ez az év azonban éppen ezáltal szerencsés is, mert alkalmat adott a harminc-, illetőleg a negyvenéveseknek arra, hogy létrehozzák a maguk generációját és generációs ideológiáját a társadalom megmentésére. A pesszimizmusból tehát optimizmus lesz, amely ígéri, mint Móricz Zsigmond is megírta, a „szebb és jobb jövőt". A csoportmozgalom ideológiája elszakad gyökerétől, egyetemessé válik, és a töredék 252