Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Horváth Ferenc: A generációs mozgalmak értelme

megmentése helyett az egész „nemzet" megváltását teszi céljává. És hogyan hajtja végre ezt a megváltást? Ügy, hogy miután megújhodott s általa megújhodott a nemzet is, legyőzi az internacionalizmust és a materializmust! A program igazi értelmét magától értetődően csak azok a politikai és társadalmi előkelőségek tudják, akik ebben a stádiumban már használhatónak találják egyetemes polgári, pártvagy magántörekvéseik szolgálatára a generációs mozgalmakat. A biológiai társadalomszemlélet így kettős polgári haszonnal jár: elhiteti a polgári jövőnélküliekkel, hogy generációjuk biológiai egysége elhivatottságot jelent számukra, mert a generáció mozgatja a történetet, másrészt elrejti a homályos frázisok mögé a polgári versenyt és a proletárellenességet. Milyen szükségszerű szellemi eltorzulással kell járnia az ilyen mesterséges elvakításnak, azzal sem a generációs fantaszták, sem generáción kívüli mozgatóik nem törődnek. És alig is tehetnek jobbat! Az öntudatos és konzekvens polgárnak jobb ma nem látnia. A gazdaságtudomány ellene fordult, a természettudománynak pedig maga fordított hátat, kibékült a pápával (Olaszország), és visszahívta a jezsuitákat (Franciaország). Mi tehát a generáció, van-e, és hány példány van belőle? Bizonyos, hogy egy generáció, amelyről nem esett szó a 30, 40 stb. éves generációk hangzavara közben, van: és ez a kapitalista válság során kihullott, különböző korosztályokhoz tartozó szellemi munkanélküliek generációja. Ezt nem a vér különbsége választja el a többi polgárságtól, hanem a racionalizálás és az összezsugorodó polgári életstandard. Ez a generáció a proletarizálódó polgár, aki nem akar proletárrá válni, inkább korosztályi alapon társadalmi reformátorrá, olyan formában, hogy a maga biológiai valóságában és különbözőségében új törvényeket állít a gazdasági erők, az ösztönösen felfogott tömegérdek és a tudományos haladás helyébe a társadalmi események mögé! Törekvései azonban' sem társadalmi, sem szellemi területen nem valósulnak meg, mert a káosz bizonyos stádiumában annyi elégedetlenséget szabadíthatnának fel, hogy az a polgári életformára veszélyt jelenthetne. Ezért szépen leszerelik az egész mozgalmat és a generációk úgy eltűnnek, mint bizonyos időponton túl minden válságtünet. Azonban a fölöslegessé vált polgárok, a folyton növekedő lumpenburzsoázia anarchikus tömege megmarad és fenyegeti az új társadalmi rend felépítésére készülő szocialistákat. (1932) 253