Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Horváth Ferenc: A generációs mozgalmak értelme

mivel a munkásmozgalom és a szocializmus mind ez ideig ismeretlenek voltak ez előtt a vidéki ifjúság előtt. Elsősorban a szlovenszkói magyar intellektuális ifjúság vette tudomásul a változást és vonta le annak konzekvenciáit. Kritikaian fordult szembe az anyaországgal és az egész magyar múlttal, az irodalomra vetette magát, és a közvetlenül háború előtti magyar versből és regényből romantikus demokrata életszemléletet nyert. Az irodalom a fejlődő polgári korszak gondolatát közölte azzal az ifjúsággal, amelynek számára megszűntek a polgári életlehetőségek. A romantikus demokrácia tehát polgári válsággal találkozott, amit komplikált az a tény, hogy ez a találkozás imperialista elnyomás alatt történt. Népi érdeklődés támadt ebből, a fiatal polgárság ösztönös szövetségkeresése a középparasztsággal. Ez a szövetség megoldást ígért a saját polgári problémáikra csakúgy, mint a kisebbségi problémákra is, ugyanakkor nem lévén forradalmi, nem ütközött össze, vagy csak kevéssé, a polgári állammal. A demokratikus ideológia azonban lassan illúziónak bizonyult, amelytől jobbra és balra próbált magyarázatot találni az ifjúság az elébe meredő problémákra. Az etnografikus romantika ezt a magyarázatot nem volt képes megoldani, a kisebbségi helyzetben élő intellektuális fiatalságnak tehát csak egy feladata maradt: felismerni az imperializmus lényegét és a kapitalista erőket, amelyek mozgatják. Ezt a felismerést az egész polgári fiatalság még a kisebbségi helyzetben sem érhette el, még kevésbé Magyarországon, bár annak világháborús és világháború utáni történetét megérteni enélkül lehetetlen. A generációs mozgalmak kibontakozása néhány agresszív politikai fellépés két évére néz vissza, és ma az egész mozgalmasság már a múlté. Amiből erejét merítette, a kapitalizmus válsága, mint veszélyes és eredménytelen válságtünetet el is takarította az útból. A polgári munkanélküliség rendkívüli megnövekedése a termelés akadozása és a racionalizálás folytán, de leginkább az 1929 végén kibontakozó egyetemes gazdasági válság következtében napirendre helyezte a fiatal értelmiség problémájának megoldását. A helyzetrosszabbodást legerősebben a már tanulmányait elvégzett értelmiség érezte, amelynél a proletariátus támadó kedvének megnövekedése következtében felfokozott méretekben kiújuló polgári pánikhangulat is közrejátszott egy aktivitást sürgető ideges lelkiállapot kifejlesztésében. Míg az egyetemi ifjúság reakciós tömege részben bezárkózott a rendi problémátlanságba, részben az egymást követő zsidóverésekben igyekezett 251