Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Valóság és társadalom - Horváth Ferenc: A generációs mozgalmak értelme
eredményessége rendkívül kétes a finánckapitalizmus korában. Természetesen a válságtünetek a közvetlenül társadalmi és szellemi területeken a legsűrűbbek. Itt a legképtelenebb és legreménytelenebb mozgalmasságok, akciók, tervek és koncepciók tömegével találkozunk, amelyeket tudománytalanságuk és hatástalanságuk nem jellemez jobban, mint hirtelen föltűnésük és korai megsemmisülésük. Ezeknek a válságjelenségeknek különböző típusai vannak aszerint, hogy a polgári osztály melyik rétegéből indulnak ki és milyen társadalmi nyomás hozta őket létre. A kapitalisták a termelés megorganizálásának végrehajthatatlan terveivel lépnek fel, a kispolgárság szociális szentimentalizmust izzad ki pórusaiból, míg bizonyos bomlási stádiumban kaotikus terrortörekvéseket hoz létre. Az értelmiség, a társadalmak gazdaságilag adekvát ideológiáinak hordozója reagál a legbonyolultabban a válságra. A legjellemzőbb, hogy államnemzeti öntudata meggyöngül, polgári nacionalizmusa kezd megszűnni, egyáltalában visszafejlődnek az úgynevezett nemzeti ellentétek. Ami ma ebben a vonatkozásban a francia és a német, az olasz és a francia, a cseh és a magyar polgárság között történik, az egyenesen bohózatba illő. Az egymás elleni harcból táplálkozó nacionalizmusok hirdetői a legmeglepőbb komolysággal keresik a kibékülést, a „nemzeti gyűlölet" megszüntetését és egy nacionalista elemekből összekovácsolt európai nemzetközi egység kialakítását. Megdöbbentő tanulság ez arról, hogy az állami burzsoáziák a piacokért folytatott hajszában képesek egy egész civilizációt alapjaiban megrendíteni, de ugyanakkor nemzetközi egyesülésben közös fegyverekkel fojtják vérbe a proletariátus forradalmi megmozdulásait. Az internacionális nacionalizmus azonban csak internacionális viszonylatban segít, az értelmiség megingott pozíciója továbbra is veszélyben marad. A polgári társadalmakban kikerülhetetlen bizonyos méretű állandó intelligenciatöbblet, amelyet a mai válság úgy megnövelt, hogy polgári megoldást aligha lehet találni számára. Ez a megoldatlanság, különösen a nemzeti ellentétek pompás leszerelése után, magában a nemzeti polgárságban teremt ellentéteket és konfliktusokat. A túltömött orvosi, tanári, hivatalnoki stb. pályákon elhelyezkedni nem képes fiatal értelmiség folyton növekedő elégedetlen tömeget jelent, amely kényszerűen új kezdeményezéseket hív életre. Ez különben ezeknek a szellemi munkanélkülieknek a számától függ, és ez a szám egyes államokban már horribilis méretű. így pl. 246