Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Horváth Ferenc: A generációs mozgalmak értelme

Németországban az idei tanévben 31 802 diák van a filozófiai fakultásokon s négy éven belül 18 020 végzi el tanulmányait, míg a szükséglet ez alatt a négy év alatt csak 4 244 lesz. Technikára jár 42 320 hallgató, de az 1924—25. évi átlagszükséglet alapján csak 5 200 mérnök számíthat évenként elhelyezkedésre. Érzékeltetően egészíti ki ezt a helyzetképet az a magyarországi adat, amely szerint Budapesten 1930-ban 150 egyetemi végzettségű gyári munkás volt. (Az adatok a Levá Frontából és a Magyar Szemléből valók.) Ebből a sötét helyzetből indulnak ki a jól ismert zajos polgári mozgalmak, amelyek céljukul a materializmus leküzdésének filozofikusan ártatlan és elvont feladatát teszik meg — a legkevésbé sem elvont terrorista eszközökkel. Világosan proletárellenes mozgalmak ezek, de létrejöttük és kibontakozási fázisaik olyan változatos formákat mutatnak, hogy néha megtévesztőek. Ezek közé a kezdeményezések közé tartozik a generációs mozgalom is, és az általános megállapítások rá is állanak. A gazdasági nehézségek által kihívott pozíciómegrendülés aggódó, majd kétségbeesésre hajlamos szellemi érdeklődést eredményez, amely viszont kétségeket támaszt az életből kihullott polgároknál a fennálló rend helyességét illetőleg. Bizonyos méretű vallási krízis is fellép, a polgári gondatlanság és gondolattalanság átadja helyét a gondnak és a vádoló gondolatoknak. Egészen őszinte kritikai készség merül fel hirtelenül, a polgárság különböző rétegei mintha fel akarnának sorakozni egymás ellen. A polgárság kitűnő publicistája, Schöpflin Aladár meg is állapítja, hogy a polgári társadalom tudata hasadozik, csoportok válnak ki az egységből, ellentétek támadnak, amelyek bévülről is megsemmisítéssel fenyegetik a társadálmat. Tény, hogy erős kritikai hajlam fejlődik ki ezekben a fiatal vagy idős kiváltakban, a korlátlan kapitalista verseny kemény megítélésben részesül, az arisztokratikus múlt bizonyos ideig szintén. Az egesz mozgolódás azonban sohasem helyezkedik precíz alapelvekre, nem is tartja ezek megformulázását lényegesnek, kimondhatja az ember: ellenzékiségről van csupán szó. Az ellenzékiség azonban tartós, és ez ma veszélyt jelenthet. Ezért a hivatalos polgári társadalom előbb vagy utóbb lassan azonosítja magát mindazzal, amit a lázongók zavaros koncepcióiból fölhasználhat, védelmébe veszi, sőt megszervezi őket, ami által látszólagos forradalmiságukat a proletariátus elől elvont jókora tál lencsével leszereli. Az általánosságokból konkréten felmerül ezen a ponton a generá247