Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok

mai sarlósok nemzedéke. Még kóstolt valamit az apái életalapjaiból. ösztönösen megérezte a régi Magyarország hatalmi bukásának mértékét. De úgyszólván pillanatok alatt magára maradt. A háborús fiatalságot fölszívta a forradalom és az ellenforradalom. Az apák mesehősi atavizmussal csinálni kezdik a passzív ellenállás Garanvölgyi Ádámját, és megszületik a csehszlovákiai magyar kisebbségi politika. A föld néma és hallgat. A diákszobák mélyén egy új ifjúság vajúdik, keserves csalódások, megtépett hitek, félénk álmok között: krajcártalanságban, jövőtlenül, céltalanul. Az új történelmi helyzet európai ereje löki őket életté. Az országhatárok le vannak vágva, és" Európából föltartóztathatatlanul nyomul a nyugati ievegő Szlovenszkóba. A csehek intellektuális materializmusa, a bécsi emigráció politikával fűtött szocialista szellemiségű mozgalma, a magyarországi turánizmus, az első új német könyvek, valami lassú és hosszan tartó ritmusban átszűrődő Ady-vers sikoltása, az új állam keretében a nemzeti és osztálydifferenciálások közvetlen átélése, egy fővárostól elszakadt magyar vidék irodalmi decentralizációja, a szociális nyomor döbbenetes sorsosztása: összesűrűsödött a szemük előtt, és amikor fölutaznak Prágába: ez már utazás volt egy új világba, számukra ősélmény és tudatosító akarat. Prágában kapja meg az egész mozgalom gyökereit. Öt-hat nemzet diákjai közt forgolódva kerülnek tükör elé, önmagukkal szemben a szlovenszkói fiúk. Egyelőre cserkészettel foglalkoznak. Naiv forradalmárok, akik szóról szóra veszik a formák közt tátongó légürességet, s etikai mozgalommá növesztik itt a nyugat-európai kapitalizmus álszemérmes fiatal militarizmusát. A cserkészet magyar reformálását határozzák el, gimnazista fiúkat küldenek a falukba: mesélni, regösjárásra, kapufaragásokat rajzolni, tábortüzeket gyújtani. Kiélési rés lesz ez a falujárás és munkaserkentő emlék: Az elsodort falu. Már hullámzó vérrel szívják prágai manzárdszobákban Ady verseit. Móricz Zsigmond és Szabó Dezső regényei szinte forradalmi kátészerűen járnak kézről kézre közöttük. A cserkészeten kívül aktív munkával avatkoznak bele a középiskolás diákság önképzőköri pedagógiájába. A Mi Lapunk című ifjúsági folyóiratból színvonalas diáklapot szerkesztenek. Szabadegyetemet rendeznek Prágában, diákszociális intézményeket létesítenek maguknak, újságvitákat kezdeményeznek, költőket szuggerálnak, kisebbségi géniuszról szavalnak, „kisebbségi kultúrát" invokálnak. Még mindig kialakulatlanul, cserkészingben, terminusok nélkül. 234