Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

kapitalista világ, ott, a Szovjetunióban önembersége talajából fakadón az új világ: a dolgozók nagy és erős közössége, a már jelenné harcolt világjövő. És az író? Az író, a kortárs, aki ezt mind megélte, akinek ezt mind közvetítenie kéne, az író „utolsó utasításokat ad" — inasának, mielőtt elindul — hová? Az új háború ellen, a bíró elé, a paragrafus ellen? — Dehogy . . . „mielőtt elindul Hollywoodba". Lásd a Színházi Élet című korközlöny premier plan képét X. Y. pesti zseniről. Az író úr akar lenni, hír, dicsőség, üzlet és haszon. Korszerű haszon: Hollywoodvagy UFA-sláger. Aki író alatt ezt a típust érti, akit ennek a típusnak Csodabár]ai, Templom egerei érdekelnek, az ne hallgasson további szavaimra, annak nem mondhatok érdekeset, annak nem beszélhetek selymekről, tapétákról, koktélokról és autókról. Nem vetítem a korszerű írót, az írástudót, akinek telefonja van és folyószámlája, szeretője és villája, aki bankettek szenzációja, kvaterkaasztalok dísze, lelki klinikák halandzsázója. Röviden: töröljünk le- minden oda nem való színt a palettáról, szavaink ne muzsikáljanak, nézzük szürke, józan szemmel a szürke és szürkeségében gigantikus mindennapi életet, a milliók életét. Eresszük le a sorompót, és ejtsük ki a ma egyedül érvényes és felelős kortársi szót: proletár. Schopenhauer szerint kétféle írótípus van: „

solche, die der Sache wegen und solche, die des Schreibens wegen schreiben ". A ľart pour ľart típus, az elefántcsonttorony lakója, a szobatudós és a felhőkben élő Schöngeist mellett korunk'kitermelte a harmadik típust is: az üzletembert, az adok-veszek-világ irodalmi képviselőjét. A kapitalizmus korában az író munkája egyszerűen áruproduktummá változik. Szállítható, szabadalmazható, sokszorosítható. Hasznot hajtó szellemi tőke. Antipólusa a harcos író: a kellemetlen, a kényelmetlen kortárs, a korparancs figyelmeztető és felelősségre vonó, az állásfoglalás, az ellenőrzés, a meggyőződés egyoldalú fanatikusa. író, aki nem akar mint „író" elkülönülni, aki nem bújik a hiúság és a szellemi arisztokratizmus gyanús védpajzsa mögé, de aki, ha már egyszer akaratlanul nagyon is részt vett, tudatosan is részt akar venni a történésekben. Az író egyszerűen részt kér az élet irányításából. Vannak tapasztalatai, meglátásai, az élet kicsit jobban kilökte szobája négy fala közül, vannak vádjai és tervei, és ezeket meg is akarja valósítani. Papiroson túl is harcolni akar az életnek olyan irányítása 22