Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szabó Imre: Jog és erőszak

erőszakcselekedetek növekednek. On séme ľinjustice, on récolte la vengeance — fejezi ki ezt nagyszerűen Élie Faure. Itt van tehát az egyéni erőszak gyökere. A helyes jogrend feltétele ezek szerint mindenekelőtt az, hogy a közösség minél nagyobb rétegében találjon igenlő rezonanciára, megfeleljen a tömegek érdekének. Másrészt azonban magának a törvényhozásnak is bizonyos állandóságot kell kimutatnia. Szükséges, hogy a parlamenti életben a lakosság minél nagyobb rétege vegyen részt, a szabályok általában állandósult módon, egységes irányelvek szerint keletkezzenek, ahogy a törvények végrehajtásánál is meglegyen a hivatalos szervek viszonylagos függetlensége. Jól sejtjük: a demokrácia közjogi alapjaihoz jutottunk, úgy külső formájában, mint belső tartalmában is: a jog megbecsülése, elfogadása az emberi lelkekben — és helyeslő közreműködés annak kialakításában. A jog és demokrácia kapcsolata ez, a többségi érdekek elismerése és támogatása. Ennek a demokratikus kornak időbeli aránya a régi anetikus, ösztönkitörésekkel, önzéssel jellemzett időhöz mérten elenyésző. Vékony kis réteget rakott le az emberek tudatára, derűs huzatot a mély társadalmi amoralitásra. A háború előtti évek viszonylagos nyugalma az előttünk járó nemzedéket jogos reményekkel töltötte el, hogy a felszín, a föld vékony termőkérgéhez hasonlatos réteg egyre mélyebbre jut és végleg megfékezi az emberiségből feltörő lávavulkánt. Az előbbiekből már látszik, hogy miben jelentett veszélyt a háború erre a rendszerre nézve. Nem kellett botondi erő ahhoz, hogy vékony hasadék támadjon a demokratikus jogrend vékony kapuján. A háború és az utána következő idő zűrzavart jelentett mindenekelőtt. A normális fejlődés megakadt; a világháború határkővé vált, amely láttatni engedte a társadalmi rendben addig inkább lappangó ellentéteket. Fejvesztettség következett fent és lent. A jogszabályozás addigi menete, a ragaszkodás bizonyos tartalmi és formai irányelvekhez, megakadt. Álcázatlan törvényhozás kora következett szükségrendeletekkel, erőszaktörvényekkel, melyek megalkotásából kiszorult a parlament, s figyelmen kívül maradt a közösség nagyobb rétegének érdeke. A jogrend vegetál kisebb-nagyobb foltozgatásokkal, tekintet nélkül arra, hogy a demokratikus vezérelvektől milyen messzire esett. Törvény- és rendeleteső következett, melyben a jog és a közösség 224