Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szabó Imre: Jog és erőszak

közti összefüggés megszakadt. Az emberek ehhez képest szintén elvesztették tájékozódási képességüket, bizalmukat is, mellyel addig az állami igazgatás felé esetleg fordultak. A közvélemény előttünk áll: a vékony réteg áttörve, a ma színpadi jelenete az ösztönök feltörése — az ösztönöké, melyeknek a jog volt a fékezője. Világos, hogy ebben a melée-ben a tekintélyi rendszerek könnyen előtérbe jöhettek, vagy úgy, hogy egyesek az ösztönök élére állottak, vagy úgy, hogy az ösztönöket erős kézzel igyekeztek a maguk szempontja szerint felhasználni. A végső hasonulási folyamat, amely a jogot és embert, emberi meggyőződést és erkölcsöt eggyé tette volna (s így végeredményben a jogot mint külön kategóriát megszüntette volna), megakadt. A demokratikus kor a jogot ültette az ember lelkébe, s letétette vele a fegyvert. S most jött a kötetlen erőszak és a kőmíves Kelemen-történet, amit a felfelé haladó történelmi kor a maga derültségében épített, azt a kilátástalan éjszakában lerombolják. De vajon egészen lerombolják-e? Odáig jutottunk tehát, hogy a jog: az emberek által a közösség életét megkönnyítendő és lehetővé tevő, magukra vett rend és szabályok — s véle szemben az erőszak: az emberekből létfenntartásuk, önzésük, ösztöneik kiéléseképpen előtörő, embertársaikkal szembeni ellenségeskedés; a kettő viszonya veszedelmesen eltolódott az erőszak javára; ez utóbbi készül áttörni a gátakat, és a vékony jogi építményt lerombolás fenyegeti. A jog és erőszak kérdése nem akadémikus probléma, mert a jog — a józanul magunkra vett járom, melyre mindaddig szükség van, míg az embereknek vérébe nem szívódik az együttélésnek bizonyos minimális szabályzata — s az erőszak ellentétének és mai harcának megoldásától függ kultúránk, minden vívmányunk, emberi értékeink léte vagy nemléte, fennmaradása vagy pusztulása. Nagy kérdés ez: hogyan állíthatjuk meg a lelkialkat-szétomlást, hogyan menthetjük át békésebb időkre az értékeket? A hangulat kataklizma veszélyét sejteti; az ellen a pánikhullám ellen kell küzdenünk. Az a harc, amely ma áll, a demokrácia, a demokratikus jogrend győzelmével végződhet, ha az egyének és az állam egyaránt megőrzik erkölcsi erejüket. A zűrzavarba csak úgy jöhet tisztázódás, ha azok, akiknek módjukban áll, megőrzik a jog már-már köztudatba átment szabályait, s az emberek ezzel erkölcsi bázist kapnak, hogy ne hulljanak a morális kiábrándultság szakadé225