Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Neufeld Béla: Éhség és szerelem

összefogó ötvözete — éhség és szerelem —, a fejlődés mai fokán széteséssel fenyegeti az emberiség mai társadalmi létét. A kenyérért való küzdelem mai formája kérdésessé vált. A technika magas fejlettsége, az emberi termelő tevékenység fokozódása a mai adottságban az ellátottság helyett ellátatlanságba csapott át, s amíg a világ rendszeres gonddal pusztítja el a javakat, hogy egyik része profitáljon, addig a másik rész nélkülöz és éhezik. A társadalom szerkezeti ellentmondása ebben az őrült paradoxonban csúcsosodik ki. Az éhség állapota széteséssel fenyegeti a társadalom rendjét, de ugyanakkor a dialektikus fejlődés erejénél fogva egy új társadalmi létforma felé hajtja, mely magasabb fokon kielégítve mindenki éhségét, a világ üzemét tényleg egybetartja. Akárcsak a szerelem is, mely ma gátlások, elfogultságok és előítéletek korlátaiba ütközik, s melynek pályáját neurózisok és perverziók, gyilkosságok és öngyilkosságok jelzik. Társadalmi létünk mai síkján sem egyik, sem másik nem a lét összefogó ereje. Szétvető erők, melyek rombolva idővel új világot formálnak ki. Ha az emberlét kezdetén, a csecsemőkorban, az éhség és szerelem harmonikus egységét ismertük meg, úgy az is bizonyos, hogy a két alapvető funkció ismét találkozni fog egy magasabb, funkcionális egységben, amikor is valóban a világ üzemét fogják össze egy megújult társadalmi lét alapján, mely az éhség és szerelem gondját, a mai értelemben, többé nem ismeri. (1937) 219