Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Neufeld Béla: Éhség és szerelem

tási zavarai visszahatnak az egyén libidóháztartásának egyensúlyára, lefokozó negatív előjellel. Mint ahogy a tételt megfordítva azt is állítjuk, hogy az egyén elsődleges libidózavarai kihatnak egzisztenciális magatartásaira, hogy gátlást, lefokozást jelentenek munkateljesítményeiben és gazdasági érvényesülésében. Magasabb vetületeiben a kifejezett összefüggés az éhség és szerelem eredendő kölcsönhatására vall, s meggyőzően ábrázolja, hogy bár a két alapvető életfunkció elkülönül a fejlődés során, funkcionális egységét a mélyekben megőrzi, s egyik zavara a másik szférájában is zavarokat idéz elő. Teljes szexuális egyensúlyi állapot s teljes gazdasági ellátottság az a ritka, harmonikus teljesség, amely a teljes egészség előfeltétele. Ez az eszményi állapot kivételesen lelhető fel. Freud a tömegek szexuális nyomoráról írt, s mások viszont a tömegek anyagi nyomoráról. Látszólag távoli körei az emberi létnek, de valójában szomszédos tartományok. A költő megsejtése talál: „Hunger und Liebe, die das Getriebe der Welt zusammenhält". Mély élettani igazság van ebben. Éhség és szerelem, amelyek a csecsemő bölcsőjénél egybefonódva állanak, bár pályájukon később elkülönülnek, a titkos mélyekben továbbra is funkcionális egységet tartanak. Egészségesnél, betegnél egyaránt fellelhető szembeötlő vagy álcázott változatokban az eredendő kölcsönhatás. De az élettani ősadottságokra ráojtódik a társadalmi felépítmény. Az ember harca a kenyérért és a szerelemért a társadalomban bizonyos normák között megy végbe. Kezdetleges társadalmakban a táplálékmegszerzés közösségi funkció, melyet együttműködőén biztosít magának a közület. A nemi élet hasonlóan gátlástalanul valósul meg, s ahogy Malinovský leírja, ezek a primitívek nem ismerik a civilizált ember szexuális életének nyavalyáit: a perverziót és a neurózisokat. Freud maga mondja, hogy ez a művelődésért fizetett ár, s hozzáfűzi, hogy súlyos ár. De a művelődés sem elvont emberi képlet, s a művelődés normái változnak a társadalom alapberendezésével. Ekképpen elméletileg elképzelhető egy olyan művelődés-környezet is, ahol a szexuális elfojtások mai rendje megszűnnék. Tény az, hogy a civilizáció embere harcot folytat a társadalom keretén belül a kenyérért és a szerelemért. Ez a harc nem az emberközösség összefogása a természet uralására, hanem az ember harca az ember ellen, embercsoportok vagy társadalmak egymás közti küzdelme. így a szociológiai tényező megmásítja az ősi élettani erők érvényét, s ami eredetében a lét 218