Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Jócsik Lajos: A kelet-európai paraszttömegek eladósodása

előadása kapcsán mondta a következőket: „A mezőgazdasági államoknak közös a tragédiájuk. Ez a tragédia abból áll, hogy az ipari államok évszázadokon át kizsákmányolták a mezőgazdasági foglalkozású népeket. így alakult ki az ipari Európa mellett az agrár Európa. A klasszikus közgazdaságtan azt tartja, hogy az agrárállamoknak a mezőgazdaságra kell korlátozniok termelésüket, mert a mezőgazdaság éppen úgy gazdagít, mint az ipar. Ez azonban tévedés. Magyarországon például a mezőgazdaság produktivitása munkásonként 815, az iparé 1 291 frank. Ausztriában — ugyancsak munkásokként — 490 frank a mezőgazdaság és 1 686 frank az ipar produktivitása. Az ipari államok a kevés számú munkás által előállított árucikkért vásárolják az agrárállamok olyan termeivényeit, amelyek előállításánál nagyszámú munkás dolgozott. A helyzet például az, hogy ötven magyar paraszt munkáját lehet becserélni esetleg egy amerikai munkás munkájáért. Ebből az egyoldalú cseréből új rabszolgaság van kialakulóban." Maga Manolescu és interpretálói (például Eörsi Béla) csak azt az oldalát látják a kérdésnek, amely a keleti és nyugati államok viszonyát mutatja (valami mechanikus Kelet—Nyugat ellentét áll így elő), holott Manolescu megállapításában az is benne van, hogy ez az egyoldalú csere, vagyis a parasztság megrövidítése akkor is fönnáll, ha például magyar agrártermék kerül csereviszonyba magyar ipartermékkel, mégpedig úgy, hogy Magyarországon kb. egy és félszer, Ausztriában háromszor annyit kell dolgoznia egy mezőgazdasági munkásnak, ha azt az értéket akarja cserébe, amelyet egy ipari munkás teremt. Az ok a termelőeszközök fejletlenségében rejlik a mezőgazdaság s a termelőeszközök fejlettebb voltában az ipar oldalán. Ez a viszony aztán 1 : 50 arányban tolódik el, ha a nyugati államok ipari termelésével hozzuk csereviszonyba a kelet-európai parasztság agrártermékeit. Erre a viszonyra gondoltak Marx és Engels a Kiáltványban, amikor írták: „A burzsoázia a vidéket a város uralma alá hajtotta. Rengeteg számú várost teremtett, a városi népesség számát a vidékivel szemben nagymértékben szaporította, és ily módon a népesség jelentékeny részét kiragadta a vidéki élet bárgyúságából. Amiként a vidéket a várostól tette függővé, azonképpen a barbár és félbarbár népeket a civilizáltaktól, a parasztnépeket a burzsoá népektől, Keletet a Nyugattól hozta függésbe.." Itt a magva és összesürített lényege a Kelet—Nyugat ellentétnek. 209