Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Jócsik Lajos: A kelet-európai paraszttömegek eladósodása

Termény 1909-13 1921 1922 1923 1924 1925 1921—: Búza 100 89 76 92 77 103 88 Rozs 100 78 72 83 66 95 79 Árpa 100 82 86 94 82 98 88 Zab 100 79 79 93 84 92 85 Kukorica 100 67 71 79 99 105 84 A gabonafélék összegezett indexe 100 80 77 89 71 90 85 Ezzel szemben a világtermelés (ahol a döntően befolyásoló faktor a tengerentúli mezőgazdasági termelés) fokozatos növekedést mutat. Az európai államok (Oroszország nélkül) állattenyésztése az 1913—25-ös években, ugyancsak a római Mezőgazdasági Intézet kimutatásában a következő volt: 1913 1925 1 000 darabokban Ló 23 232 22 672 Szarvasmarha 100 089 99 672 Juh 127 668 125 697 Sertés 70 157 61 883 A gabonatermelés csökkenése tehát valóban azt bizonyítja, hogy a földreformok következtében a nagybirtokok helyén létesített kisbirtokok gabonaprodukciója csökkent. Viszont az állattenyésztésnek emelkednie kéne, s azt látjuk, hogy az is csökken. Ennek magyarázatául szolgálhat, hogy legelőkhöz és mezőségekhez, szóval az állattenyésztéshez szükséges természeti föltételekhez nemigen jutott a földosztásban részesült parasztság. Az állatállomány csökkenése a kisbirtoknál a tőkeállomány csökkenését is jelenti. A szem termelésre pedig úgy hat vissza, hogy például a trágyázás gyöngülését, ebből kifolyólag meg a terméshozam gyengülését és csökkenését vonja maga után. Látjuk, hogy a nehéz, csökkent tempójú tőkeképződés általános terméscsökkenéssel jár karöltve. A kisebb tiszta hozamból adódó hátrányt a termésmennyiség csökkenése is növeli, s kettőzött erővel porlasztják szét a kelet-európai parasztság szociális teherbírását. A paraszttömegek szociális teherbírását gyöngítő vagy fokozatos 204