Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Jócsik Lajos: A kelet-európai paraszttömegek eladósodása

fölfokozott pénzpiachoz jut a kis- és középparaszt birtokok nagyobb tőkeszükséglete következtében. Ugyancsak Stróbl végzett kutatásokat arra vonatkozóan is, hogy milyen az egyes birtoknagyságok esetében az 1 ha-ra eső bruttó teljesítmény, s az az összeg, amelyet munkabérekre, kamatokra, földjáradékra fordítanak, továbbá, hogy mekkora e két tétel különbsége folytán az 1 ha-ra eső tiszta jövedelem. Az eredmény szerint a két első tétel a kisbirtoknál a legnagyobb, s a birtoknagyság növekedésével fokozatosan úgy csökken, hogy a harmadik tétel: a kettő különbségéből származó tiszta jövedelem a mindig nagyobb üzemek irányában fokozatosan nő. Valóban: a kisbirtok emberi és állati munkaereje költségesebb, mint a nagybirtok gépek használatára berendezett termelése, továbbá a modernebb s olcsóbb termelőmódok a nagybirtok számára jobban hozzáférhetőek, mint a kisbirtok számára. Végeredményben: a kisbirtok tiszta jövedelme kisebb, mint a nagybirtoké, s így kisebb lehetőségekkel rendelkezik a tőkeképződésnél, vagy ott, ahol idegen tőkét vesz igénybe, annak visszafizetésénél. Ennek következtében a nagyobb tőkekihelyezés lehetősége kompenzálódik a nehezebb tőkeképződéssel. Ebből kifolyólag gazdaságilag úgy a tőkekihelyezésre aspiráló finánctőke, mint a fölfelé menő, polgárosulási vágyakkal telített kelet-európai parasztság olyan helyzetbe kerül, amelyből saját céljai irányában nagyon nehéz, nagyon lassú a mozgási, a fejlődési lehetőség. Ha ezek után az európai mezőgazdasági termelést mennyiségi analízisnek vetjük alá, akkor olyan jelenségekre bukkanunk, amelyek az agrártömegek gazdasági helyzetét új defektusokkal teszik nehezebbé. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy a nagybirtok a gabonatermelésnek, a kisbirtok pedig az állattenyésztésnek kedvezőbb a gabonatermelés és állattenyésztés effektív vonatkozásaiban. Eszerint a földreformos, háború utáni Európában arra az eredményre kellene jutnunk, amely szerint a gabonatermelés csökkenést, az állattenyésztés pedig növekedést mutatna fel. Tényleg, az európai gabonatermelés indexe az 1909—1913-as évek termelésére mint alapra átszámítva a következő csökkenő tendenciát tünteti föl a római Mezőgazdasági Intézet kimutatásában: 203