Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Sándor László: A dunai népek együttműködésének kérdése

1 SÁNDOR LÁSZLÓ A dunai népek együttműködésének kérdése Ha a dunai népek együttműködésének kérdését vizsgáljuk, és e kérdés gyökerei után kutatunk, messze a múltba kell visszatérnünk, pontosabban Nagy Lajos és Mátyás király koráig. Nagy Lajosban és Mátyás királyban nőttek ugyanis nagyra a magyarság álmai — s a magyar nemzet ama rétegei, melyek nem ismernek osztályokat, s az ország lakosságát homogén tömegnek szeretik feltüntetni, ma is szívesen visszakívánják és megvalósítandó példaként idézik azt a kort, amikor három tenger mosta a magyar birodalom határait. A dunai népek együttműködésének gyökerei tehát a XIV—XV. századig, Nagy Lajos és Mátyás király koráig nyúlnak vissza. E felismerésből folyik, hogy az együttműködés kérdésének felvetői majdnem kivétel nélkül magyarok, s a kérdés felvetése rendszerint olyankor történik, amikor a magyarság uralkodó rétegei a történelmi változások egyes szakaszaiban a Duna-medencei peremnépek hegemonikus törekvései folytán hatalmi és területi integritásukon csorbát szenvednek, és háttérbe szorulnak. Ilyenkor felrévlik a múltból Nagy Lajos és Mátyás király „dicső kora", és felvetődik az egymás mellé került népek együttműködésének gondolata. A magyarság uralkodó, de szerepétől megfosztott rétegeinek be nem vallott, hátsó gondolata és egyedüli célja ilyenkor, hogy az együttműködés megvalósítása során azon legyenek, hogy a hatalom és irányítás az ő kezükbe kerüljön, és így hatványozott formában vegyék át eredeti szerepüket. A Duna-völgyi népek „sorsközösségének" felismerése és az együttműködés gondolatának felvetése tudatos, konkrét formában először a világosi fegyverletétel után történt, amikor a szabadságharc leverése után Kossuth Lajos torinói száműzetésében polgári demokrata társaival együtt megfogalmazta a Duna-szövetség tervét, illetve Klapka György és az olaszok néhány exponense által megszerkesztett Dunai 189