Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Fábry Zoltán: Beteg Európa

menekülésben megragadott fix pont: az európai civilizáció csúcseredménye: a polgár — úton. A kéjutazók, a sznobok, a gőgös hajótisztek jelentéktelenségének, a hajóstársaság kapzsiságának, az egész „Betrieb"-nek maradék nélküli feltárása: a polgári, az európai kultúra hazug lehetetlenségét, életképtelenségét kacagja. „Milyen nevetséges, ha lelkileg műveletlen emberek hatalomra kerülnek, mert nem értik, hogy a hatalom egyjelentésü a felelősséggel." És ez a vak hatalom körülkeringi az idegen testet, az áldozatot, Afrikát, és nem lát. Huelsenbeck pontos vádat jegyez: „A baj alapja az, hogy Afrikát technikai lelkek hódították meg, akik itt egy közlekedési problémát akartak megoldani. Hogy itt emberek vannak, akiknek joguk is lehet a saját kultúrájukra, ki törődik ilyen csekélységgel? Az idegen, a hatalom nem tesz mást, mint behajtja az adókat, és ezt az egész üzemet a misszionárius betömjénezi istennel. A missziós telepeknek nincs is más feladatuk, mint hogy a négert racionális munkára (értsd: kizsákmányolás) neveljék. Arról van szó, mint kell a természeténél fogva kommunista négerből individualista strébert kitenyészteni... Itt ébred az ember tudatára annak, hogy afrikai problémákat nem lehet európai gondolkodással megoldani." És itt látja meg az ember Európa lelkét, ahogy teljes meztelenségben és keménységben a kívülső archimedesi ponton ténnyé valósult és elkülönült. Az angolokról van szó, a legigazibb európaiakról, akik elvetik az imaginációt, akikre mint elveszett és mégis irigyelt bárányokra tekint az európai, akiket most, a nivellálódás időpontjában egynek akar érezni önmagával, mert érzi, hogy ereje, tőkéje igaz lényege ott kint őrződött meg aktív anakronizmussá, de ezt nem vallja be, inkább óv, figyelmeztet, tanácsol. Lásd. M. J. Bonn cikkét a Neue Rundschauban, melynek jellemző címe: Die Europäisierung Englands. A kizsákmányolás mestere az angolszász, a morállá emelt önzés célegyenes individualistája. A kolonizáció, a néger probléma, a keleti kérdés, a kapitalizmus alfája és ómegája keletkezésében és végeredményében angolszász (a kezdő kolonizátorok, a dekadenciaterhelt portugálok gyorsan letűntek). Huelsenbeck könyve tulajdonképpen nem más, mint az angolszász kapitalizmus természetrajza, mely kristálytisztán vetíti az európai uralkodó morál lényegét: „Gazdagnak lenni azt jelenti, hogy az ember boldog és tisztességes, aki szegény, az kell, hogy erkölcsileg gyanús legyen." Az európai civilizáció, a kapitalizmus determinálta fehér társadalom farizeus képe, pusztulásra érettsége kristályos keménységgel doku184