Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Fábry Zoltán: Beteg Európa

milliókról, akikért élt és lázongott még tegnap, és idegenül nézi a feltörő új erőket, akiket még ő segített előcsalni, de akiket már nem ért. Menekül, hogy ő is bizonyítsa: Európa beteg! Legjobbjai aláaknázott fellegvárakba és bedőlt katakombákba húzódnak. Csak a költők szeretik és siratják mítosszá, grandiózus halottá önmagukat, az öngyilkosságot: Európát. Ehrenburg. Európa elkésett utolsó szerelmese a hullafoltokat csókolgatja. A bomlási processzus perverz líráját Ivan Göll dokumentálja kollektív kinyilatkoztatássá, adekvát koktél-bölcselettel és cinizmussal (

Die Eurokokke — Der Mitropäer). Lírai górcsövezés és szenzációjáték ellenére pontosan ráhibáz a kórokozóra, az eurococcusra, az európai betegségre. Eurococcus: a mindent szétrágó semmi. A hitetlenség, az unalom, a fáradtság, a menekülés, a gyengeség és gyávaság, a pusztulás kéje és félelme: az öngyilkosság stádiuma. Az egyetlen altatószer, az egyetlen aszpirin: az arany, a pénz. íme az európai, a bacilushordozó krédója: „Szeretem a pusztulást önmagáért, az öngyilkos alázatot, a piszok, a szegénység, a bűn és minden gonosz hihetetlen naivitását. Tolvajok, kitartottak, ringyók utolsó gyermeki ártatlan nemzedéke." Sikoly: „Isten után kiáltok, aki fenyeget, de akinek kezéből mégis ehetek. Le a szabadsággal! Hol a diktátor, aki megmondja nekem, hogy ki vagyok ? Hol a nő, aki megöl, mert szeret ? Nap, hol vagy, mindjárt sötét lesz. Éjszaka, hol vagy, mert hajnal is van valahol?" A halál szépsége, szavak részegsége, kollektív lírai dekadencia: Európa. A kórokozó nem véletlen, századok tenyésztették, civilizáció hordozta és irodalom fertőzte valósággá. Göll hangos kéjelgéssel muzsikálja világgá hősi korok metafizikáját: Európa lelkét, a lírát, Narcisszoszt, az ön tükrébe, önzsírjába fulladt Ént. Elhamarkodott ítélet? Göll megpróbálja még egyszer. Harcba veti a tartalékot, az új nemzedéket. Az eredmény lesújtó: a lövészárkok és a Remarque gyilkolta nemzedék után egy még fáradtabb generáció sietteti, bizonyítja Európa halálát: „Fáradtak és közömbösek. A négy éven át mindennapi harctéri jelentésekben szervírozott férfiúi bátorság és erény közönyössé tette őket mindennel szemben. Nagyság nem létezik. Az államilag és a különböző Marseillaise-ekben proklamált szabadságtól undorodnak. Haladás ? Ismeretlen fogalom. Az izzadó munkástömegeket meg sem látják. Nem értik a klasszikus szépséget, egyáltalán semmi szépet nem ismernek. Fáradtak, rettenetes fáradtak." Remény sehol? Ha van : az csalóka, erőszakolt, 180