Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Harcos proletárok kultúrája

S az utolsó strófa: Fölszántatom, fölszántatom a kosúti főutcát, Bevetettem, bevetettem piros pünkösdi rózsát. Gyere ide, gyere ide, Te kosúti menyecske, Adj egy csókot, egy utolsót Halott proli legényre. A munkásokkal szövetkező, elnyomóik ellen küzdő szegényparasztok osztályharcos szelleme bontakozik ezekben a nótákban. A szlovenszkói és kárpátaljai ifjúmunkásoknak kellene azt a munkát elvállalniuk, hogy összegyűjtik az osztályharcos munkás- és parasztdalokat, beszerzik a proletár dalok gyűjteményeit, s begyakorolják ezeket a nótákat. Ki a dolgozók seregéből a lomha, nyavalygós polgári müdalokkal, az érzelgős trillákkal! A szalonoké a parfümös rege, szilaj és vad az utca éneke! A proletariátus osztálytalan társadalmat akar, ahol eltűnnek majd ember és ember közt a határok. Ezért az osztályharc. A harcos proletár kultúra sem lesz mindig proletár kultúra. Ha a proletariátus győz, s uralma alatt megváltozik a világ képe, akkor a proletár kultúrából az egyetemes emberiség közös kultúrája lesz. A Szovjetunióban ma már a harcos proletár kultúrából szocialista tömegkultúra fejlődött ki. A proletár színjátszásból tömegszínpad, a harcos ismétlésekből kórusművészet, a faliújságból és a munkáslevelezésből munkásirodalom s a harci nótákból kollektív dalkultúra. A harcos proletár kultúrán keresztül a magyar dolgozók új kultúrája keletkezik. (1932) 160