Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Harcos proletárok kultúrája

I PROLETÁR NÓTAKINCS A világkapitalizmus ellen harcoló világproletariátus a mindenkori helyi viszonyok szerint fejleszti ki harci modorát, s a helyi sajátosságok szerint jön létre harcos kultúrája is. Nagyon érdekesen mutatkozik ez a nótákban. Minden nép proletariátusának megvan a maga nemzeti jellegű nótakincse. Vannak magyarul megjelent proletárdalgyűjteményeink. Ha ezeket végiglapozzuk, orosz, lengyel, német, francia, angol, zsidó, cseh, kínai, néger proletár dalokat fogunk találni a magyar eredetű proletár dalok mellett. Be kell vallanunk, hogy magyar proletár dalt még kevesen ismerünk. De ennek talán csak az az oka, hogy a négyfelé vágott s mindenütt egyformán kizsákmányolt dolgozó magyarságnak nem gyűjtötték még össze az osztályharcot feltüntető énekeit. Pedig ahol proletárharc van, ott harcos proletár kultűra is van, s a magyar dolgozó az új társadalmi rendért folyó harcban nem maradt el a többi nemzet munkássága mögött. A falvakat járó diákok s a faluról beszármazó ifjúmunkások például két olyan kommunista parasztdalt tettek közkedveltté a pozsonyi munkásifjúság között, amelyről sokáig nem tudott senki. A két dal olyan szép, hogy rövidesen németre is lefordítják őket a német proletárok számára. Az egyik így kezdődik: A zselizi sorozóra süt a nap, Oda gyűltek vizitálni az urak. Egyik nézi gyönge testem állását. Másik írja babám szomorúságát. A második, Pozsonyban sokat dalolt nóta első strófája ez: Fölszántatom, fölszántatom a kosúti főutcát. Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát. Ha az utca, a főutca Piros rózsát teremne, A kkor minden barna kislány Kommunistát szeretne. 159